Gondolódzkodtam én már több esetben a teremtés, vagy a teremtődés kérdésén. Mondhatom problematikáján. Matematikáján nem, - ellentétben Hawking-al. Könnyű dolgom van, hiszen sosem szerettem a matematikát. Állítólag, a matematika egzakt dolog. Ebben sem hiszek. Addig ügyeskednek, hogy azt számolnak ki, amit akarnak. Meg aztán gondolódzkodtam a lét kérdésén is. Könnyű, azt mondani, „hogy a lét”. A Mi létünk, - egyáltalán létező valami e? Szemléljük, a Mi vallásunk irányából. Bár! Részemről, sok minden szimpatikus dolog van a Távol-keleti felfogásokban, értelmezésekben. De igazából, nagyon tudnám utálni az újjászületést, újratestesülést. Dacára annak, hogy Föld szerte sokan elfogadják, mi több szeretik ezt a tant. Nyilván Ők értik ezt az egészet. A földi lét siralomvölgy. No, persze a Bibliából is levonhatunk hasonló következtetést. Meg kell hagyni, van is ebben a siralomvölgy felfogásban sok igazság. Miért kételkedem akkor a többiben? Azt gondolom, a lényege az Ájurvédában (az élet tudománya) található. A jóga értelme, hogy leszállhasson az ember a létkerekéről. Egy mondatban. Ne kelljen újjá születnie az embernek. Én erről a témáról szállok most le. Megjegyezve. Nemhogy újjá! De, ki akart egyáltalán megszületni? - és akkor még többször is kellene, amíg el nem éred a megfelelő állapotot. A Mi esetünkben, a vallásunk miatt, a mennyországba illenék jutni. A Mi Istenünk, lássuk be rendes velünk. Nekünk egyszer sem kell ehhez, újjászületnünk. Az írások alapján, - amiket olvasgattam - az ember Istentől szabadságot kapott. Azt gondolom, nem az akaratét. Meg nem is a cselekvését. Ebben az aspektusban, elég nehezen tudom értelmezni, hogy a választás szabadsága az emberé. Hacsaknem úgy, hogy az ember azt választhatja, amit Isten akar. (Halkan jegyzem meg, Isten döntésének helyességét nem vitatva, így zárójelben, - mi ebben a szabadság?).  Gondoldolódzkodásaim eredménye szerint, elég visszás helyzet ez. Mert, miről is van szó? Ott az ember, telve akaratokkal, de nem rendelkezik a választás, és az akarat szabadságával. Mégis, egyetértőleg azt mondom, ez érhető, hiszen az emberi akarat, a cselekvés által elrontja Isten művét. Lássuk be, ezt Isten nem akarhatja (meg Mi sem). Írtam én már Neked, hogy nem hiszem az időt, mint valóságot. A teret sem, de az más kérdés. Nyilvánvaló, ha minden illúzió, akkor abban az értelemben valós dolgok ezek is, mint minden egyéb más dolog a világon, - vagy világban? (Felmerül, hogy egyáltalán, a világ létezik e? Ez is megérne egy sor gondolódzkodást). Az egy másik kérdés, de kétségtelen, roppant elkötelezettek vagyunk, mind az idő, mind a tér mellett. Mondhatni függők vagyunk. Igazából, már nem is tudunk nélküle élni.  -.appa.