Most beismerő vallomást teszek, minden külső kényszer hatása nélkül. Én sosem néztem, hogy Zsuzsi hogy csinálja a fánkot. Szerintem, Ő berakja a tésztába az egész tojást. Így aztán nincs habnak való fehérje. Mikor aztán megsül, falánk módra elesszük baracklekvárral. Még egy beismerés. Azóta tudom, hogy Ő sem rakja bele az egész tojást. Most szépíthetném a dolgot, hogy nem a kezét néztem, hogy mit csinál, hanem Őt magát. Ezt azért nem teszem, mert megint tehetnék vallomást, hogy nem igaz. Könnyen beszélsz, hogy megmaradt 10 üvegsör. Felhívnám a figyelmed, hogy én dobozost ittam. :) Óránként egy ivása, szerintem megfelelő folyadék bevitel még kánikulában is. Amúgy meg azt mondtátok, majd elissza Feri. Kapom erre a következőket: „Azt mondtad, szereted a sört. Én szeretem a szaloncukrot, és akkor addig eszem, amíg látom. A sörivás is ilyen szerintem, addig kell inni, amíg bírja a gyomrod szétrobbanás nélkül. Ezt Münchenben tapasztaltam. Kértünk egy pohár sört, hoztak egy literes korsót. Az volt  az alapegység, kisebb pohár nem is volt (persze, nem minden sörözőben van így). De végül is Zsuzsi egy angyal. Ezzel talán nem vitatkozol?” Nem vitathatjátok, hogy meg kellett védeni magam. Persze, szeretem a sört. DE! Zötykölődtünk a villamoson. A busz, félúton áll meg. Nem szeretek benzinkúton tülekedni, a WC-nél. Ezért nem szállok le. Pisilek otthon, megvárva a hazaérkezést. Tehát a három megivott sör elegendő volt. A szaloncukorról, nekem nagyon rossz emlékeim vannak. A nyolcvanas évek elején történt. Zselés szaloncukrunk volt, és nem nagyon ették itthon a népek. Én reggel, a gyárba menet tömködtem magamba. Olyan gyomorfájást kaptam tőle, hogy azt hittem kilukad a gyomrom. Aztán a konyakos meggyel faragtam rá. Nagyon finom volt, de valami gagyi csokiban volt. Rengeteget megettem, és szinte azt éreztem, mintha dugulnának be az ereim. Aztán egy évben, szinte rosszul létig ettem magam vadász szaloncukorral. Tavaly szerencsére már nem kaptam normális szaloncukrot, emberi áron. Véletlenül vettem egy fél kilót, ami jó volt, mikor Mártinak vásároltam. Valami fehér csokis valamit. Na, az finom volt. Szerintem gépbeállítási hiba volt. A fél kiló volt 470 forint, ha jól emlékszem. A pénztárosnő mondta ez nagyon jó ár. Nem akarok még venni, és hozzak Neki is. Mondtam hozok. A mellette lévőnek is hoztam. Én nem vettem, - nem tudtam jó e? Ha jó? – nem akartam a szaloncukor zabálás vétkébe esni. Kétségtelenül jó ár volt, hiszen ugyanabból a márkából a többi fél kilós kiszerelés, szinte háromszoros áron volt. Később bántam, mert tényleg finom volt. Annyi előnye volt, hogy legalább nem éreztem magam rosszul. Milkánk volt karácsonyra. Drága, és nagyon rossz. Szerencsére elosztogattuk. Elismerem. Zsuzsi egy angyal, de nem szabad elfeledni, hogy a vad vérszomjas hajdúk vére kering az ereiben. Nem vitatkozom Vele. Meg Veled sem.  -.appa.