appasztorik

Akarmi, mint egy szatócs bót

Isten büntetése, népirtással

2019. február 21. 05:59 - appasztorik

gondolódzkodás, a hogyanról

Szeretett testvéreim, akik vagytok a hitben. Meg még abban a tévhitben, hogy Isten egyértelműen kinyilvánítja, hogy most büntetés következik. Hát ebben tévedtek. A Hóreben megíratta Mózessal, hogy mit ne csináljon az ember. Na, akkor ahhoz tartsa magát. Mondhatjuk, amikor személyesen büntet, akkor szól. Az özönvíznél szólt? Igen. Noénak, hogy csináljon egy bárkát. Szodománál Lótnak vitte meg a hírt az angyal, hogy húzzanak el onnan, mert a meteorológiai előrejelzés szerint kénköves eső jön. Ennyiről tudunk, amit személyesen végzett. Abban az értelemben, hogy nem földieket vesz rá az elvégzésre. Egyébként más esetekben praktikusan, egy kiválasztott néppel végeztette el, a népirtást. Az azért tegyem hozzá, az egyház megfogalmazása nem ilyen sarkos. Azt mondják, Isten büntetését hajtották végre, a zsidók a Kánaánita népeken. (emóriak, hettiták, hivviek, jebúsziak, edomiták, kéniek, perizziek). E népek jellemzője volt, a több Isten hit. A zsidókról tudjuk, hogy Nekik az ÚR volt az Istenük. Én, az ÚR vagyok a Te Istened. Ne legyenek idegen Isteneid Én előttem. Ezek ismerős mondatok. Az ígéretet Kánaánról, még Ábrahám (akkori nevén Ábrám) kapta. Isten Abrámnak és Sárának (akkori nevén Szárainak) megígérte, hogy fiuk fog születni. E mellett azt is, hogy Abrám és családja biztonságban lakhat Kánaán földjén. Cirka négyszáz év múlva következik ez be. A hosszú vándorlás oka, az is volt, hogy még nem voltak a kánaániták elég bűnösök, hogy kiirtásra kerüljenek. A csecsszopók kiirtása kegyetlenségnek tűnhet. De nem az, a magyarázatok szerint, ebben éppen Isten kegyelme nyilvánul meg. Ennek köszönhetően nem kellett leélnie, egy bűnös életet. Emiatt vándoroltak 40 évig a sivatagban, hogy elérkezzék, az időpont, amikor elég bűnűk van ahhoz, hogy az ÚR azt megtorolja. Itt jegyezzük meg, hogy a pusztai vándorlást elindító Mózes sem léphet be az ígéret földjére. Azt gondolom igazából senki sem, hiszen mint említettem negyven évig vándoroltak. Azt is mondják, hogy Izráel népe Isten parancsát hajtotta végre, mikor az említett népeket kiirtotta. Két dolog miatt. Az egyik. A zsidók ne vegyék át, ezeknek a népeknek a szokásait. Persze ettől, még átvettek belőle. Ide sorolhatjuk, a zsidók szakrális táncait (emlékezzetek a Jákób rabbi című filmre), valamint az aratási, és a szüreti ünnepeket. A másik dolog érdekes. Azért nem közvetlenül Isten irtja ki, bünteti ezeket a népeket, hogy Izráel fiai lássák, ha vétkeznek Őket is sújthatja az ÚR haragja, mégpedig másnépek által. Ez később, a bibliából tudjuk, meg is történik, mikor Nabukodonozor a nép egyharmadát megöleti, egyharmadát elhurcolja, a babiloni fogságba. Miért írtam, hogy a második dolog érdekes? Egyszerűen az vetődött fel bennem, hogy az azóta bekövetkezett népirtások, - melyik kategóriába tartoznak? Isten büntetése, melyet másnépek hajtanak végre. Vagy ahogyan az elfogadott nézet tartja? - emberiség elleni bűntett. Gondoljatok bele. Hitler mennyi embert öletett meg. A pápa megáldotta a fegyvereket. Neki, mármint a Pápának, tudnia kellett volna róla, ha ez bűntett az emberiség ellen, és akkor nem áldja meg a fegyvereket. Csakhogy! Az emlegetett esetek az Ó-szövetségben vannak megírva. Az Ó-szövetség zsidóknak szól, zsidókról. A világháborúk idején már az Új-szövetség volt hatályban. Elmélkedjetek el ezen, és térjetek meg békével. -.appa.

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://appasztorik.blog.hu/api/trackback/id/tr7014640488

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása