Azt még nem is tudjátok, hogy egyik nap, egy jó svádájú fiatalember lépett be a kocsmába. Kicsit meg is torpant az ajtóban. Hogyne torpant vóna meg, amikor azonnal minden szem rá szegeződött. Riadtan nézett körbe, megállapítandó, hogy ellenséges, vagy inkább kíváncsi tekintetek mustrálják. Idegen létére azért sokkal kevésbé óvatoskodott, mint Nyámnyi szokott, dacára annak, hogy Ő (mármint Nyámnyi) többszörös előnnyel bír a hazai pálya miatt. Elindult a pult felé, elmotyogta, hogy: vidéki vagyok, Géza. Grisa nem értette, miért mondja ezt pont Neki címezve. De, Ő is, a többiekhez hasonlóan, ezt a bejelentést tudomásul vette. Bár, úgy szintén a többiekhez hasonlóan nem értette tisztán, mit is mondott. Az látszott rajta, hogy a nap folyamán már volt kapcsolata alkoholos italokkal. Később rakták össze, a foszlányokból, hogy Déki Géza. Beus meg is állapította: pedig egyáltalán nem nézett ki cigánynak. Most ott tartottunk, hogy egyenesen a pult felé indult. Ebben az esetben, az egyenest nem szó szerint kell érteni, mint a matematikában hanem, mint a mozgás főirányát. Fölnézett Gizellára. Kénytelen volt. Ha nem vesszük figyelembe a pult mögötti pódiumot, Gizike akkor is cirka két fejjel volt magasabb. Teszem hozzá, ekkor Ő még nem tudta, hogy Gizikére néz.  Teljes elragadtatással nézte Gizikét. Szája picit megnyílt, de Gizella közbe szólt. Csak üdítőt, kávét, vagy vizet. Kapatos, Géza. Többen morfondírozni kezdtek, vajon honnan ismeri Gizella ezt a Déki Kapatos Gézát. Bea megint megállapította, hogy ez tényleg cigány. Meg még, valami híres muzsikus família, hiszen Gizike nem véletlenül ismeri. Meg még névről, hogy Déki Lakatos Géza. Na, jó. Déki Lakatos Sándorról, már én is hallottam, töprengett magában. Jobb lenne pedig, a fiatalabb generációval megismerkedni. Gizike, úgy mellesleg nem ismerte a fiatalembert. Ő csak egy tényt állapított meg Géza ittasságával kapcsolatban, hogy kapatos. Aztán mögé tette azonosításként az illető nevét. Így magunk között valljuk be, hogy ez a mondat szerkesztés nem felelt meg a helyes magyar beszéd kritériumainak. Ez inkább kérdő mondatnak lett volna jó. Kapatos, Géza? Azt viszont lássuk be. Semmi értelme nem lett volna ilyet kérdezni, hiszen a kérdés okafogyottá vált abban a pillanatban, mihelyst valaki reá pillantott Gézára. Akit, Beus kivételével mindenki Kapatosnak értett. Szerencsére a teremben tartózkodók, nem foglalkoztak ilyenféle nyelvi finomságokkal. Mónika szokott, de az csoki, és macskanyelv. No meg finom is, de ez most nem képezi tárgyát a jelen történetnek. Ezért aztán, egyetértőleg bólogattak. Bizony, ittas egyént nem szabad kiszolgálni. Drága kisnaccsád, szó nincs ilyesmiről. Gizella kezet nyújtott Gézának, és bemutatkozott. Géza kezet rázott vele, de nem mondott semmit. Ő bemutatkozott, amikor bejött. Zavarodottan azt mondta: igazából kávét szeretnék, meg az időt tölteni, amíg nem jön a busz. Tudniillik, odakünn eléggé zehernyékes idő van. Érdeklődve hallották, ezt a szófordulatot. Többen nem is értették, miért illik azt tudni, hogy zehernyés idő van. Ők is, kintről jöttek. Mindenki tuggya, hogy milyen szaridő van. Azt is megállapították, helyesen járt el Kapatos, mert Gizikének, a szaridő kifejezés nem tetszik, dacára annak, hogy roppant jól leírja a kinti körülményeket. Itt tartottunk. Gizike, meg a kávéfőzésnél. -.appa.