Emlékeztetnélek benneteket arra mikor Disznós Lala kicsit zavartan azt mondta: Nem. De Te, megmondod? Gizike pedig imigyen válaszolt: megmondom, Én Neked. Bizony, hogy megmondom Én drága Lala bogaram. Feszülten figyeltek, hisz a szöveg alapján bármi szörnyűség előfordulhatott volna Lalával. Erősen megfedi, vagy akár ki is tilthatja. Mégsem számítottak súlyos következményekre, hiszen Gizike szemeiben huncut mosollyal, és vidáman mondotta mindazt, amit az előzőekben megismertetek. Nyámnyi, még mindég az ajtóban álldogált. Az egy biztos pont, amennyiben menekülésre kell fogni a dolgot. Megjegyzem Nektek, még sosem kellett menekülni az emlékhelyről. Legfeljebb Lujzilla hazazavarta Őket, de akkor is igazán rendezetten, és kulturált formában zajlottak az események. Most azonban ennek semmi esélye sem volt, mármint a hazazavarásnak, de Nyámnyi kissé óvatos volt. Na, jó. Revideálom ebben a témában lévő nézeteimet, de legfőbbképpen a kijelentésemet. Közelebb vagyok az igazsághoz, ha azt mondom: nagyon óvatos volt, de nyugodtan mondhatnám azt is, hogy túlzottan. Gizella vidáman kiáltott. Na, fiúkák, aki megmondja, - mi a különbség a lőre, meg az egyelőre között, az kap egy három centest. E kijelentés után Emlőke azonnal kijelentette, hogy ez diszkrimináció, és az egyenlő bánásmód megsértése miatt, kifogással él. Biztos abban, hogy ez törvénybe ütközik, és ha itt lenne a Diják az megmondaná, hogy melyikbe. Az alkotmányba. Kiabálta Lala. Én nyertem. Többen felhorkantak. Azér mer disznók közt élsz, még nem lehecc ilyen bunkó! Haggyatok. Nyelvbotlás vót. Természetesen, az Alaptörvénybe. Lalácska! Most nem a Beus kérdésére kellett válaszolni. Az enyémre. De, beszéld meg Beucival, hátha fizet Neked egy centest. Itt megjegyzem, Bea megszeppent, a Beuciázástól. Senki sem szerette az emlékhelyen, ha Gizella becézgette. Roppant rossz ómennek számított, beláthatatlan következményekkel. Ő meg, egy óvatlan pillanatában kifogással élt. Emiatt aztán, szép lassan somfordált Nyámnyi közelébe. Erre Gizelle, azt mondta: Beácskám, drága kicsi barátném. Nincs itt a Diják. Bea agyában megfordult. Minek gyöttem én ide? De, minek? – vagy minek beszélek feleslegesen. Megbánva eddigi összes cselekedetét azt mondta: (igazából halkan rebegte) igen Gizikém. Csak azért bátorkodtam, - vagy inkább botorkodtam? - kifogással élni, hogy csak a fiúknak tűztél ki célprémiumot. Jól van Bea. Ne eszkuzáld magad. Hogy jött volna az ki? - ha Te, mint érettségizett, értelmes, komoly nő, beszállsz egy ilyen gyerekes versengésbe. Bea kapott az alkalmon. Persze, csak vicceltem. Tudod mit Bea? Ha, már a Diják nincs itt, akkor én mondom meg Neked, - hol szabályozzák az egyenlő bánásmódot? A beszélgetés alatt többek agyában megfordult, hogy Ők is óvnak. Milyen alapon, magasztalja Beát? Gizella megelőzte Őket, és azt mondta. Ne is mondjátok! Ti nem vagytok nők. Vagy tévednék? – fiúkák. A hideg kezdett futkosni a hátukon. Ez a nő gondolatolvasó. Magukban bocsánatot kértek, hogy nemcsak úgy nő, hanem Gizike. Gizella látta a tekinteteket. Felhúzta a szemöldökét, és azt kérdezte: mi ez a riadt tekintet? Válaszoltak gyorsan. Nem is. Dehogyis. Csak várjuk a jogszabályi hátteret.   -.appa.