mert,

van aki nagyon jól tűri az egyedüllétet—van aki nem—míg dolgoztam senki nem hiányzott az életemből—sőt inkább nehezen szántam időt emberekre akik szerettek volna találkozni velem—a nyugdíjazásomat alig vártam—úgy gondoltam a negyven év elég a munkából—a körülmények is megváltoztak—már nem volt ideálisnak mondható—két évig csodálatos volt az életem—átrendeztem a lakást— csinosítgattam—tettem vettem—csináltam szappanokat krémeket—mindent ami csak eszembe jutott—próbáltam zenélni szintetizátoron—sok mindent selejteztem—eléggé el is fáradtam a nap végére—mindezt lelkesen és boldogan tettem—azután elkezdtek hiányozni körülöttem az emberek—kapóra jött a fészbuk—kicsit népszerű lettem—bejelöltek emberek—mindenkinek örültem aki csak írt —volt hogy egy kis idő múlva elhalt a levelezés—korábban is volt ojan hogy véget ért a levelezés—és nagyon sajnáltam—volt akit említettem—úgy lett vége ahogy—igaz én görcsösen ragaszkodom— ez átmegy— valószínűleg ez riasztóan hat—el is határoztam nem ismerkedek senkivel a fészbukon—nem szeretném még egyszer átélni—kábé egy éve tartom—irigylem a barátnőmet—bizonyos értelemben ő is fészbuk függő volt—és háromnegyed éve azt mondta nincs szüksége fészbukra—persze ez nem nulla jelenlétet jelent—szinte minden nap pár percre benéz hajnalban—de tovább nem igen van benn—ő soha nem volt nagy posztoló—én sokat posztoltam—régebben mások posztjaihoz—meg az enyém alatt kialakult beszélgetésekhez is hozzászóltam—emiatt aztán nagy a kísértés arra hogy megnézzem ki mit írt hozzá—nekem az a bajom hogy egyenlőre ezt nem tudom abbahagyni—pedig szeretném—úgy érzem ha megteszem—akkor az a kevés emberekkel való beszélgetés is kiesik az életemből—hiányozna

mert,

érdekes amit mond—én is szoktam hasonlókon morfondírozni—miért— nem tudom—jó elgondolkodni—valóban mindannyian hazudunk—ami számomra nem is volt meglepetés—én is így gondoltam—az egy másik dolog hogy az embereket önös érdekek vezérlik—és nincsen önzetlen emberi jóság—ahogy mondja—erről nekem is hasonló a véleményem—a barátnőm is egyetértett velem sok dologban—tetszettek neki a verseim—az elképzeléseim—a posztjaim is—többnyire—aztán egyre több lett a kritika—azt vettem észre magamon  vigyázok megfogalmazásaimra—ne írjak ojat ami félreérthető—ne bántsam meg—mikor sok volt—a nekem támadása—én is leírtam—finoman—nem értem a reagálását—nem lehetett vele megbeszélni semmit—néha az volt az érzésem paranoiás— voltak fészbuk hozzászólásaim—posztjaim amit magára vett—holott egyáltalán nem volt köze hozzá—néha igen—de aranyos kis vicces kép formájában—átvitt értelemben—arra gondoltam nem tett jót neki hogy évtizedeken keresztül egy országos cég egyik vezetője volt—kétszáz beosztottal—lehet az ijen ember megszokta—nem oszt meg senkivel semmit—nem is bízik talán senkiben—minden mögé néz—hátha nem teljesen tiszta az a dolog—ennek ellenére ojan dolgokat közölt velem az életéből amin én meg is lepődtem—ugyanis zárkózott embernek tartom—még az is lehet megbánta az időnkénti nagykitárulkozást—persze  nem  mintha én valaha is visszaélnék ezzel a bizalommal—szerintem ezzel ő is tisztában van—miért viselkedett így—gondolom  talán bánja hogy ennyire beavatott engem az életébe—miért hozakodtam ezzel elő—egyszerűen érdekesnek találom az ijen fajta emberi reakciókat—nem mondom hogy már nincs bennem egy kis rosszérzés—de napról napra jobban múlik           -.appa.