Azt gondolom, azért sem lehet megérteni az emberi cselekvéseket, mert a többi ember nem úgy gondolkodik, mint mi. Ergo, egy adott dologra más reakciókat produkálnak, mint amit Mi várnánk. Mit várnánk? Természetesen magunkból indulunk ki, és mástól is azt, várjuk el, amit Mi tennénk. Ebből következik, hogy nem tudhatjuk a válaszlépéseket sem. Ott is arra gondolunk, hogy az adott szituációban, - mit lépnénk Mi? Az, hogy kinek, hány diplomája van, nem biztos, hogy mérvadó. Bár a közmondás szerint: guba, a gubához, suba, a subához. Manapság talán, Subaru, a Subaruhoz. Azt, hogy kinek, mit árul el az ember, a pillanatnyi hangulata határozza meg. Aztán. Nem tudhatjuk, mennyi igaz abból, amit közöltek velünk. Értsük ez alatt, hogy igaz, csak picit kozmetikázva van. Örvendetes, hogy úgy érzed, már kevésbé frusztrál, a barátnő veszteség. Ettől a többször leírt megállapításodtól eltekintve, még mindég nem tudsz leválni, elszakadni tőle. Nagyon kötődtél hozzá. Mondhatom, kötődöl hozzá. Nagy veszteségnek éled meg. Úgy gondolom, pesszimistán szemléled a dolgokat. Van a félig telt pohár esete. Gondolom ismered. A pesszimista, azt mondja: a francba, a poharam már csak félig van. Az optimista szerint: de jó, még van egy fél pohár italom. Nézhetnéd, úgy is a dolgokat, hogy - mi volt jó? - mi volt kellemes? - amikor még megvolt a barátnőd. Ez nem tanács. Tudom, hogy egy ilyen szemléletváltást nem egyszerű véghezvinni. Szoktál, meditálni? Vagy valamilyen módon lazítani? Elhagyni a testi, és szellemi görcsöket. Azt gondolom. Nem egészséges, hogy Te még 1 1/2 év múltán ennyire őrlődsz ezen a dolgon. Már egy öngerjesztő folyamat lett belőle. Egyre inkább, a hiányt erősítgeted magadban, meg a veszteséget. Fordítva kellene lennie. Azt erősítgesd magadban, hogy ez egy természetes folyamat. Változik a világban minden. Minden elmúlik. Ez is elmúlt. Emlékezz arra, ami jó volt. De nem keseregve. Arra gondolva, hogy lesz még ilyen az életedben. Persze, ha kizárod a lehetőségeket, akkor nem lesz. Most pedig arra tendálsz, hogy nem is akarsz ismerkedni. Vélem azért, mert minden gondolatod leköti, volt barátnőd. Szóval, úgy gondolom, hogy hibás a hozzáállásod.  Úgy kellene megélned, hogy milyen jó volt, amíg volt. Kellemes emlékként. Ehelyett Te azon gyötrődsz, hogy már nincs. Erre mondják, hogy tudatilag beszűkült állapot. Képtelen vagy másra gondolni. Nézd vissza Gizi. Leveleink nagy része a barátnődről szól. Még azt a részt is áthatja, amelyben a kirándulásról írsz. (Holott sosem találkoztál vele). Írod, más lenne a helyzet, ha közelebb laknánk. De hát, ott a pesti barátnőd. A minap vele kapcsolatban is azt írtad, hogy jó lenne közelebb költözni hozzá. Az embernek legyenek céljai, de kösse össze a lehetőségekkel, mert egyébként kesergés lesz belőle. Azt éld meg, a világból, amire lehetőséged van. Ha egy hónapban egyszer tudsz barátnőzni, akkor örülj az egyszernek. Ne azon keseregj, hogy nem lehet többször.  Végy példát a majomról. Szabad vagyok, mond Te is a rácsnak.   -.appa.