Most megint én irkálok Nektek. Megsúgom, most egy szó nem lesz a levelezésünkből. Mivel azonban a levezés ihlette, mégis idecímkéztem. Leakadtam, ezzel a hülye mondással: „Vigyorogsz, mint a vadalma”. Nem tudom, honnan van ez a mondás. A mosolyog, mint a vadalma. A mondásra azt írják, hogy idétlenül vigyorog. (nem időtlenül, he-he, ha már vigyor) Nyílván akkor a vigyorog-ra is ez vonatkozik, csak fordítva. Idétlenül mosolyog. Egyáltalán, ha lehetséges úgy mosolyogni. A vadalmáról az a hír járja, hogy savanyú. Mondhatjuk akkor, hogy ettől egy torz fintor jelenhet meg a vadalmát evő ember ábrázatján. De, teszem hozzá. Nem a vadalma mosolyog, vagy vigyorog, hanem a beleharapó személy fintorog tőle. Ettől még lehetséges, hogy megáll a magyarázat. Kiindulva abból, hogy a szólások közmondások közt sok értetlenséget találunk. Legalábbis, a mai jelképrendszereket alapul véve. Azt ugye mondtam, hogy Széphalomtól a Bozsva mentén mentünk a Ronyváig. Valahol a Ronyva partján volt a vadkörtefa. A magyar oldalon. A másik oldal Csehszlovákia volt. Bizony drágáim. Annak idején volt egy ilyen nevű ország. Az is szocializmust építő ország volt. Ettől még keményen vigyázták a határt. Legalábbis a magyar oldalon. Járőröztek, igazoltattak, mafiból (magasfigyelő) nézték a környéket. Itt most ösmertetem véletek, hogy Sátoraljaújhelyről beszélek a következőkben. A városnevét a bennszülöttek kiejtése szerint fogom írni. Én magam is ott születtem a „Ligában”. Ennyi kitérő után visszatérek a határőrizetből adódó feladatokhoz. Mi, újheli horgászok Határ megközelítési engedélyt is kaptunk. Erre szükség volt mindenütt ahol az államhatár közelében horgásztunk. Széphalom, vagy Újhel környékén a ronyvai horgászatkor, vagy akkor is, amikor elbicikliztünk Berecki felé, és a Bodrogon horgásztunk. Említettem, hogy vittünk magunkkal vizet, meg elemózsiát. A hatvanas évek elején még nem hívtuk az ilyet szendvicsnek. Azt neveztük középiskoláskorunkban (60-as évek második fele) szendvicsnek, amiben húsféle is előfordult. Amikor osztály buli volt, akkor a lányok megkentek margarinnal kenyérszeleteket, és parizert tettek rá. Pár, vékonyszelet csemege uborkát, és díszítés gyanánt, de az íze is igen jó volt piros arany (ma is létező ételízesítő) pöttyöket. Persze gyerekkoromban is készült olyan zsíros kenyér, ami össze volt fordítva a zsíros felével. Biza nem volt benne, egy kis són, esetleg piros por paprikán kívül semmi. Ezt neveztük zsíros deszkának. Gyakorta vittük tízóraiként a suliba. Később mikor a lányom alsó tagozatos volt, angolt tanult, és Ő mondta a fet szendvicset. Ami az angolból jön. A fat magyarul zsír. A szendvics meg ugye angolos kifejezés. Lord John Montagu Sandwich után, aki úgymond feltalálta a szendvicset. A lord kártya szenvedélye miatt találta fel a szendvicset. Mindig is mondtam, az emberiség fejlődése nagymértékben a lustaságnak köszönheti létrejöttét. Amúgy a zsíros kenyér, bread end dripping lenne. Mármint angolul. -.appa.