Pedig van benne kacsa is. Szép vadkacsák, amik persze nem is olyan vadak. Egészen megszokták a horgászokat. Nem nagyon zavartatják magukat attól, hogy mi ott lóbáljuk botjainkat. A dolog úgy történt, hogy kora tavasszal váltottam egy tízkilós jegyet. Értelem szerűen, ezzel 10 kg halat lehet fogni. Lehetőségként vettem, hogy amikor a Nyugati-főcsatorna zavaros, akkor tudjak valahol horgászni. Igen ám, de az idén szinte nem is volt zavaros a víz. Aztán, hogy melegedett a víz, hozták az afrikai harcsákat. Nem horgászom afrikai harcsára. Így aztán a nyár kiesett. Az első két évben, amikor hozták a tóba, akkor horgásztam. Rájöttem, hogy nincs belőle semmi. 35-ös zsinórt raktam. Bevágás, kicsűrés, és annyi. Fárasztani nem érdemes. Megpipáltatni főleg nem. Attól erőre kap. Legfőbbképpen, azt nem szerettem bennük, hogy több mint fele eldobandó. A fején semmi hús nincs, ellentétben a többi hallal. Fogtam egy kilónyi keszeget meg kárászt. Később, egy 2,5 kilós csukát. Majd egy 2,5 kilós pontyot. Ez addig jól alakult, de egyre hűlt az idő. Kimentem, hogy fogok még egy pontyot. Vittem azért pergető botot is. Aki elment onnan, az vitt egy pontyot. Mondta, hogy sok kapás volt. Görbítette a fídert, de akkor pergetett. Úgy döntöttem a fíderezés mellett pergetek időnként. Elég hamar meguntam, hogy csak piszkálás van a fíderen. Elkezdtem pergetni, és siker koronázta. Hazafelé beugrottam Cacáékhoz, és Irénke lefotózta. Egy esőkabátra raktam le, hogy ne legyen annyira füves a hal. Súlya 3,88 kg. Mint látszik, szép karcsú hal. Nem a zömök pohos jószág.

Ezen a képen szintén látszik, hogy hosszúra nőtt a leányka.

Milyen remek kép lett volna, ha eltartom magamtól jó messzire, mint ahogyan a halat szokás fényképezni. Én, mikor olyan képet látok mosolygok.  -.appa.