Tegnap barátaim költöztek. Segítettem cuccolni. Le, fel a lépcsőn. Kellemes szaga lett mindannyiónknak. És reggel alig bírtam ki kelni az ágyból, mert fájt az izmom rendesen. Hogy van Attilácska és, hogy sikerült negyedikén a védés? Mi álltunk csendben két percet nyolc órakor , mert itt május négy ünnepnap. Megemlékezés napja. Úgy indult, hogy a második világháborúban elesettekre emlékezünk, de most már kiterjedt mindenkire, aki életét adta a hazáért (gondolom mivel holland mondta, a hollandokra értette, nem globálisan). Még átgondolom, hogy melyik nyelvtanfolyamra megyek. Lehet, csak maradok ebben a suliban, mert szeptemberben kezdődik a B1es tanfolyam, és akkor addig szavakat tanulnék, meg ismételnék, mert nyáron sok munka van, úgyis fáradtka leszek. Olvasgatnám ezt a könyvet, meg volt még vagy tíz másik nekik ott a boltban. Nah megyek, túl vagyok a mosáson, a hal takarításon, de még boltba kell mennem, hajat mosni, meg tanulni. Kicsit későn keltem, mert 11-ig dolgoztam, aztán begörcsölt a hasam, mert rám köszöntött a piros betűs ünnep, csak hajnali négy után sikerült elaludnom. Mióta pajzsmirigy problémám volt, meg van háborodva a menstruációm. Megultrahangoztak, azt mondták nincs fizikailag baja. Csak ha belepiszkálnak (az emberi szervezetbe), megháborodhat valami más a szervezetben. Kaptam szemcseppet. Renoválnak a hotelban, sok a por és ragacsos volt a szemem. Azt mondta az orvos nincs begyulladva, csak száraz szem szindrómám van, és túltermeli a por miatt a szemem a védő fehérjéket. Mondjuk ezt a száraz szemet mondták otthon is. Azért használtam a systam ultrát. Azt mondta doki, hogy az a renoválás miatt nem elég. Adott receptre kapható műkönnyet (hylan a neve, natriumhyaluronát, az van a dobozra írva). Négyszer kell cseppentenem, kis ampullában van és 12 órán belül fel kell használni. Mondjuk elmúlt a ragacs a szememből, úgyhogy valamit csinál. Nah, más nem is igen történt. Hat napot dolgozom. Szegény kolleganő felborult a biciklivel, és nem bír dolgozni. Közbe másik kolléga elmegy vakációra. Van munka bőven. Egy másik kolléga is egy hónapra ment vakációzni, annak lassan, már letelik a nyaralás. Eddig a levél. Most kérdezhetitek: mi ebből a tanulság? Semmi. Nem minden cselekvésünkben van tanulság. Vagy talán mégis? Ebből láthatjátok, hogy az embernek mindég van valami tevékenykedni valója. Telnek a percek. Az órák. Egyik nap telik a másik után. Rakódnak egymásra a napok. A történések. Közben minden változik körülöttünk, sokszor úgy, hogy észre sem vesszük. Egyszer feltűnik. Nahát! Mintha ez, nem így lett volna? Eltűnődsz a változásokon. Megkérdezel valakit, és eltöprengtek azon, - hogyan is volt? Összerakosgatjátok a múlt darabkáit, az emlékeitekből. Ki is alakíttok egy képet. Ami aztán, - vagy úgy volt? Vagy nem. És tudjátok, van egy érdekesség ebben az emlékrendezgetésben. Valahogy, a kellemetlenségeket elfelejti az ember. Emlékszel. Tegnap, hogy felbosszantottak. Egy hét múlva, arra emlékszel a múltkor, hogy felnyomták az agyad. Egy hónap múlva. Nem tudod mi volt. Megérte akkor az idegeskedést? – ha nyoma sem maradt. Vagy így védekezik az elme, ne dúsuljanak fel a rossz emlékek. Belegondolva. Agyunk futtat valami clinert, ami törli elménkből a rossz emlékeket. Na, most jön a csavar. Nem ilyen egyszerű ez a dolog. Töröl ott jócskán, a szép, és jó emlékekből is. Bizonyára jól van ez így, hiszen az ember feje nem káptalan.     -.appa.