Na ugye, legutóbb tettem én fel a kézenfekvő kérdést. Mi a nyavalyának, megy oda a sok hülye turista? És jött a válasz, ami szintén kézenfekvő: „No, hát minek mennek oda? - hogy jól megünnepeljék a király szülinapját. Meg segg részegre igyák magukat. Szerintem a saját szülinapjukon is ugyan ezt csinálják, meg a királyén is”. A mostani király pár évvel ezelőtt kapta meg a koronát az édesanyjától, akinek április harmincadikán volt a születésnapja. Sok útikönyvben még a harmincadika szerepel, és némely turista áll egy két szál magában, narancssárgán kicsit megkésve. Ha, emlékeztek azt írtam kicsi lányomnak, hogy biztos értené, ami volt Attila doktorijának a témája. Erre aztán replikázott. „Nahát, könnyű neked mondani, hogy értem, de nem nagyon szoktam érteni, hiába értem magát a szót”. Búcsúzóul azt írta: Nah, megyek is tanulok, mert két hét múlva vizsga. Én sajnos, semmi jóról nem tudtam beszámolni: Attila meg beteg lett, így aztán ma mentünk Pista doktorhoz. 10-től ott voltunk, 2 utánig. Pedig egyig rendel. Holnap meg ugye vizsgázik. Képzejjed mán el, hogy a védésre jön Katica is, meg Ildikó is. Katica azt mondta: Haragszik Ildikóra, de sose mondta, hogy nem találkozik vele. Ő sose kívánt Neki rosszat. Na, mindegy, a doktori védésen lesz a találkozójuk. Hannusék nem tudnak jönni, mert déltől üzleti tárgyalásuk van, és azon mind a ketten ott akarnak lenni. Ezután osztán átall tértem a királyság dógára. Na, nem mintha közöm vóna hozzá, vagy akárcsak egy kicsinykét is irigyelném, de azt írtam: Jó dóga van egy ilyen királynak. Elég kényelmes foglalkozás. Bár, mindenféle díszelgéseken kell részt vennie. A doktorival kapcsolatban vigasztaltam a gyereket: Na, nem baj. Majd, ha itthon leszel, elmeséli Neked Attila. Nekem nem sokára elmondja, levetíti. Innen tudjuk, hogy hány perces lesz. Bujtogattam a gyereket, hogy tanulgassa szépen a nyelvet. A következő levélben gyászos eseményről kaptam beszámolót. Nah, megmurgyelt még egy halam. Lehet valamit elkaptak. De nem értem mit, mert semmi jele nem volt, azon kívül, hogy ült a sarokba, ha a hal képes ülni. De enni evett, semmi nem látszott rajta. Fényes volt a pikkelye, nem volt felpuffadva hasa, ha úszott nem úszott furán, nem voltak rajta paraziták, nem volt vörös a kopoltyúja, az úszója se rohadt, a szeme nem dülledt ki. Itt voltak nyolc hónapig, ha víz nem jó, már rég megdöglöttek volna. Már annyi hal betegséget olvastam, hogy csodálkozom, hogy eddig nem nyiffantak ki, és csak egyszer kaptak halpenészt. De ennek a harmadiknak, meg mintha semmi baja nem lenne, eszik, viribül nekem. Nem vettem új halat, ha valami kórokozó betelepedett itt, akkor csak megmurgyel. Adtam neki cseppeket, de az penész, meg baci ölő. De ha férge van, arra nem jó. De, ha férge van azt írja a net fogyna. Viszont leltem a döglött halon sérülésnyomokat, meg pikkelye hiányzott. Most saját magát sértette meg, ahogy haldoklott, vagy megtépte kicsit a másik hal. Majd meglátjuk, emez túléli e? -.appa.
