Na, legutóbb az űrhajó visszatért a Földre, én meg most az entrópiához. Megnyugtatásul. Ezt a piát nem isszák meg. Pedig Mi Magyarok híresen piás népség vagyunk. Az entrópia, ugye nem más, mint rendetlenség. Finomkodhatunk, hogy rendezetlenség. A rendezetlenségnek számtalan módja létezhet. Egyébként mondhatjuk azt is, hogy véletlenszerűség, és akkor egészen jól rámozdultunk a kvantumelméletre. Visszatérek erre, az időnyila dologra. Nem Istennyila, arról szó sincs, bár nem lehetetlen, hogy az idő nem más, mint az Istenek bosszúja. Szóval az időnyila egyirányúnak tűnik. Ugyanezt mondhatjuk a rendezetlenségről is. Az is egy irányba halad. Pedig elvárható lenne, hogy a rendezetlenség a másik irányba is haladjon. Tapasztaltam ilyet is. Horgászatnál, a horgok, zsinórok. A zsinórokon lévő ólmok szeretnek összegubancolódni. Szerintük az a rend. Arról már ne beszéljünk, hogy a haltartó szák, vagy a merítő szák, finom hálójába milyen előszeretettel akad bele a horog. Lévén az több vékony szálból szőve, a horog szakállát nehéz kiakasztani belőle. A horgász kiakad tőle. A megoldás az, hogy körömmel a horog hegye felé húzzuk a háló anyagát. A horoghegyén átpattintjuk az anyagot, majd nagy óvatoskodva, nehogy a horoghegyét máshol betoljuk a hálóba, a horog visszájáról lehúzzuk a hálót. Na, az egyáltalán nem biztos, hogy ez egyből sikerül, hiszen vastagabban is akadhat az anyagba. Olyankor erőszakoskodni kell, de az is elkerülendő, hogy szakadjon az anyag. Akkor sérülhet a szem, és luk keletkezik. Merítőnél is baj, de haltartónál megbocsáthatatlan.  Így, hogy ezt tudjátok, nyugodtan visszatérhetek a fordított entrópiához. Szóval pakolom el a temérdek motyót, ami egy horgászathoz kell. Látom, hogy a horog beleakadt a merítőhálóba. Kezdem a körmös trükköt. Látom, hogy jó vastagon fogta meg az anyagot a horog szakálla. Na, nincs nekem erre időm, adom ki magamnak a vezényszót. Indulás haza. Otthon, nyugodt körülmények közt megbuherálom. Mikor legközelebb indulok horgászni eszembe jut, hogy nekem megoldandó csomóm, meg feladatom van. Óvatosan előveszem a hálót, és nem akarok hinni a szememnek. Nincs a horog a hálóban. Ott fityeg a damilon, a csomagtartóban. Ez teljességgel meglepett, hiszen a csomagtartóban, ott zötykölődött. azt vártam volna, még több szövedéken megy át. De nem. Ezek szerint, ahogy betettem a csomagtartóba gubancosan, az volt a rendezett állapot. Elindult hát automatikusan a rendezetlenség felé, és kigubancolta magát. Ne vonjunk le ebből messzemenő következtetéseket. Nem általánosítható jelenség. Ha elfogadjuk a Big Beng Teory-t, (Nagy Bumm elméletet) akkor azt kell mondanunk, hogy a nagy bumm pillanatában volt a világ rendezettsége a legnagyobb. Persze, mondhatnánk az is, hogy akkor volt a legrendezetlenebb, és a nagy bumm pillanatában indult el, rendeződni az anyag. Pár százezer év múlva alakultak ki, a csillagrendszerek, és így tovább. Miért nem ezt mondom akkor? Nagyon egyszerű. Gondoljunk bele, micsoda rend volt akkor. Egy pontban volt összesűrűsödve minden. Emlékeztetnélek benneteket, hogy a pont nem rendelkezik kiterjedéssel. Ahhoz, hogy minden ott legyen egy helyen, ugyancsak ügyesen kellett pakolni. Mi gond adódik abból, ha egy táskába, bőröndbe, szatyorba, ki tudja mibe, akarunk becuccolni. Na ugye? Állapodjunk meg hát abban, akkor volt a legnagyobb a rendezettség. És bumm, leesett a pohár az asztalról. Az óta fröccsen, az itóka, és repül a sok üvegszilánk. -.appa.