Abban igazad van, hogy sok, nagyon jól megírt vers van. Sok képpel, hasonlattal. Erővel nyomják elénk érzéseiket a költők. Mi több olyanok is vannak, akik fiatal koruk ellenére, meglepően érett formában, írnak. Ez, nem változtat semmit a véleményemen. Azt meg ismered. Az élet csak illúzió. Gondold végig. Ilyenképpen, a vadonba visszatérés is ábránd. Az ember, már a természetet sem bírja. Természetesen, átvitt értelemben is ábránd. Az ember megváltozott, nem tud visszaváltozni, visszatérni ősalapjaihoz. Az embert megváltoztatták. Mondhatnám kinemesítették. Természetesen, ezt csak Neked mondom. nagy nyilvánosság előtt, dehogy mondok én ilyet. Nehogy megsértődjön valaki. Úgy gondolom, az emberiség elég ramaty helyzetben van. Az ember olyankor hajlamos az ábrándozásra. Tudhatod magadról. Meg ne sértődj nekem. Untig elég, hogy mások megsértődnek. Az álmok, az ábrándozások. Csodálatos is az. Egy baj van velük. Becsaphatják az embert. Mondja a bölcselet. Mindég maradj a valóság talaján. Mondja a bölcselet. Vajon, ki ítélheti meg a bölcseket? Van e valóság? Kérdem én. Meg, van e bölcselet? Vigasztalásul, annyit mondhatok. Ha, ez egyáltalán vigasztalás. Az életben, mindég vannak utak, sínek, és azokon elágazások. Azt nem tudjuk, ahová visznek, - ott vajon jobb lesz e? Azt mondom, ezzel a gondolattal nem vagy egyedül. A félelem érthető. Mégiscsak, csúszol bele, egy jövőbe. Egy olyan jövőbe, amiről egyre inkább gyanítod, érzed, hogy csúszik, kisiklik a kezeid közül. Kezd beigazolódni, hogy a sorsod nem Te irányítod. Jól fogtad meg a témát, ebből a szempontból. Csakhogy. Egy determinisztikus világban, - mit tehetünk? Gondolhatjuk, még hihetjük is, hogy mi teszünk valamit. Talán okozhatunk, egy kis kitérést, az úttól, az útról. Egy pici kilengést, de ebben sem vagyok biztos. A hullámok csillapodnak, és a görbe visszatér, az egyenesre. Tépelődésed megértem. Számtalan út van. Bármelyiken el lehet indulni. Sosem tudhatjuk, mikor vagyunk a helyes úton. A biblia, azt mondja: kérjetek, és megadatik. Ez, olyan vigaszféle. Olyan megnyugtató. Nem? Ha, belegondolsz, - itt mi a megnyugtató? Az, ami ellen mindig tiltakozik az ember. Még a feltételezés ellen is. Méghogy, a sorsát nem ő maga irányítja. Méghogy a sorsát mások irányítják.  Ilyenkor persze megnyugtató. Van, aki törődik vele, akiben megbízhat.  Ilyenkor ez a kényelmesebb megoldás. Kérni kell, és megadatik. Tényleg. Ugye, mennyivel egyszerűbb? Az én teremtőm. Az én jóságos mennyei atyám, megteszi nekem. El is várjuk, hogy érdekünkben, sorsunk jobbra fordulása érdekében, beavatkozzon a körülmények alakulásába. Nem büszkélkedünk, hogy életünk, Mi magunk irányítjuk. Mindenesetre, meglátásoddal többszörösen is egyetértek. Az ember életében nincsenek óriási dolgok. Mások láthatják úgy, de Te nem úgy éled meg. Nem úgy érzékeled. Csupa apróságból épül fel minden. Az ember élete is. Kis történetekből, amikről nem is tudjuk hirtelen megmondani, milyen jelentősége van az életünkben. Vagy: milyen jelentőséggel bír majd a későbbiekben? Valójában az egész univerzum is, így épül fel. Ezek esetében. A végtelenhez viszonyítva az apró, a kicsi is óriás méret. Gondoljunk bele, hiszen Mi is atomokból épülünk fel. Azt meg régről tudjuk iskolai tanulmányainkból, hogy az atom is osztható.  -.appa.