Jól van. Legyen, ahogy akarod. Bonyolódjunk bele a versekbe. Nekem mindegy. No, akkor egy kis büszkélkedéssel kezdem. A múltkoriban olvastam egy verset, és abban szerepelt a „kilap” szó. Akkor hirtelen, arra gondoltam, hogy a rím végett. Mellesleg a költő később szépen leírta nekem, hogy: milyen dolgok vannak? – amik segítik a költőket. Ezek szakszavak, nem is gondolnád, mennyi ilyen van. Most örülök csak igazán, hogy nem kezdtem el, költészettel foglalkozni. A lényeg. Tehát ez a kilapul szót takarta, és a be nem teljesedésre is utal. Ugye, a szó nem fejeződik be. Most kérdezheted: mire vagyok büszke? Arra, hogy jól fejtettem meg. Nem tudom mennyien gondolták ezt, így végig? Kérdésedre, nagyjából tudok csak válaszolni. Annyira nem ismerem a POET szabályzatot. (Meg ne haragudj, de olvasd el, ha kíváncsi vagy valamire) Ha, jól rémlik, van valami olyasmi, hogy magánban ne küldözgessenek egymásnak verseket, az emberek. Mindenesetre, a lehetőség meg van, hiszen, az adatlap alján üzenhetsz, az illető célszemélynek, a POET rendszerén keresztül. Lehet, hogy tényleg van ilyen tiltás. Azt gondolom, ez azokra vonatkozik, amik nem jelenhettek meg tartalmuk miatt. A Poet nagyon védi, az ifjúság erkölcseit. Büszkék is rá. Egy felsorolásban, neves költők szerepelnek, hogy ki mindenki nem jelenhetett volna meg a Poeton, mert erotikus tartalmú a verse. Ha, van ilyen tiltás, akkor egyértelműen helyes a következtetésed. Igen, azt nem szeretnék, hogy az el nem fogadott verset, megismerjék a többiek. Csakhogy, Vannak, akiknek elengednek erotikus tartalmú verseket. Én, ha leírnám, hogy kéjes, biztos, hogy a letiltás sorsára kerülnék. De mindegy, most nem erről beszélgetünk. Tehát, azért ez a cenzúra sem vonatkozik mindenkire. Abban tökéletesen igazad van, hogy lehetne címkézni. Abban meg nekik van igazuk, hogy az egy klikkel megkerülhető. Azt nem értem, hogy sátánista verseket miért engednek fel. Azt gondolom, nem az én problémám. Egyik kedves ismerősöm szokott ezen polemizálni. Na jó, a szokott az túlzás. Egyszer tette. Én túlteszem magam azon, hogy időnként letiltanak, és annyi. Egyébként is kétszer volt. A harmadiknál, már én vettem le a verset. Igaz, itt is volt egy kis késleltetés. Az újonnan feltett vers, nem a másik helyére került, hanem kezdte újra a sorban, állást. Nyilván, azért húzzák az időt, hogy minél később küldhessem a következőt. Nem tudom írtam e Neked. Tavaly 44 írásom fogadta be a Poet. Nem rossz szám, hisz a fő moderátorra várással elveszett egy csomó idő. Na, egyszer kikeresem, hogy mennyi. Mit mondjak most, erre? Rád való tekintettel nem mondom, hogy leszarom, hogy megjelenik, vagy sé. Ezt a sé-t, egy kollegám, Hopka Feri használta szeretettel, akivel együtt dolgoztunk anno, még az Alkaloid Vegyészeti Gyárban. Tavaly halt meg. Ennyit róla, csak úgy megemlékezésképpen. Így a levél vége felé, arra gondoltam, hogy de szar lehet mán, költőnek lenni, – hallod? Minden szír-szaron megsértődni. De nem akarom én, a költőket bántani. Többségükben ábrándos lelkületű, jótét emberek. Hallottam, hogy a többi művész is ilyen érzékeny. A kőfaragók, meg a kötéltáncosok is ilyenek. Jut eszembe, hogy az eredeti mesében, balett táncosok vannak. Persze, ettől lehetnek még érzékeny lelkületűek, a kötéltáncosok is. Ű bajuk, ahogy az egyszeri, egyszerű bűdi ember mondaná. No, ezeket gondoltam, így estefelé. -.appa.
