Most nem kívánok azzal foglalkozni, hogy ki a bölcs. Már csak azért sem, mert egyszer régebben megtettem. Ne úgy gondoljátok el a dolgot, hogy a bölcs egy szakma. Szépen, rendesen OKJ számmal, ahogyan az illik. A bölcsek köre (nem köve, az a vegyiparral függ össze) páholy jelleggel képzelendő el. Mondjuk úgy, mint a szabadkőművesek. A szabadkőműves nem úgy értendő, hogy felesleges építőmesterek valának hazánkban. Nagyon jól tudjátok, hallhattátok, de ezek szerint nem elégszer, hogy az építőipar is szárnyal. Na, ezt csak a mihez tartás végett mondtam. Itt, nincs olyan, hogy a Munkaügyi központon keresztül 6 hónap alatt átképezzük, az írni, olvasni alig tudó bölcsjelöltet. Ennek se lenne akadálya, hiszen nem írni, olvasni kell, hanem gondolni. Esetleg gondolat olvasni, de ahhoz meg nem kell a betűket ismerni. A bölcs előtt, az ember, nyitott könyv. Ha, tényleg úgy lenne, amint azt Ti naivan képzelitek, - de hangsúlyozom (a hangsúlyzózás, az egyik tantárgy) nem úgy van - hogy a bölcsképzőben, hat hónap alatt az illető megszerezi az elméleti, és a gyakorlati tudást. Természetesen letéve, a szükséges vizsgákat is.  Gyakorlati vizsgán kihúzza a kérdést. Gondoljon egy bölcsességre. Megvan, mondja fennhangon a vizsgázó. Ismertesse a bizottsággal (ez nem központi bizottság, hanem vizsga) – mondja, az elnök. Hát még, mit nem? – mondja a vizsgázó, bátran szembenézve, az egész bizottsággal. Na, de jelölt úr! –hördül fel az elnök. Akko se nem mondom, még ellopják itten nekem a gondolatomat – érvel a vizsgázó. Bölcs mosollyal, összenéz a bizottság, és négyest adnak neki. Ne vonjatok le téves következtetéseket. Nem azért, mert a vizsgázónak igaza van, hiszen mindannyian jól tudjátok, hogy hazánkban gondolatokat nem lopnak. Ne kombináljátok túl. Természetesen egyebet sem lopnak. A kéne még. Egyszerű a magyarázat. A bizottságnak, ki van adva, hogy ne adjanak ötöst. Ja, meg az is, hogy ne buktassanak. Ami, utóbbi fel sem merülhet, hiszen becsülettel végig tanulva, azt a hat hónapot, nincs az a szakma, ami nem sajátítható el. Egy hetes vigaszság után, aztán kezdődik a gondolkodás. Az lenne, a bölcs dolga – mondjátok Ti. Nem figyeltetek ide, hogy nincs bölcsképzés. Azon gondolkodik: na, drága Istenkém, mongyad mán meg nekem. Mihez kezdjek vele? – ha mán így megtanultam. A kíváncsiakban, biztosan megfogalmazódott a kérdés. Mit csinál a bölcs? Nagyon egyszerű a válasz. Azt, ami a tevékenységi jegyzékben, munkaköri leírásban foglaltakban benne van. Elmondom én nektek, szíves-örömest, mintha tényleg lennének bölcsek. (Itt kérek elnézést, a politikusoktól, bankároktól. Nem szivárogtathatjuk ki, hogy tényleg vannak bölcsek) A bölcsnek az a dóga, hogy reggel felkel, és egésznap bölcsességre gondol. Előnye, hogy ez távmunkában is végezhető. Nem kell neki hivatalba menni, ha nincs kedve. Meg gondoljátok meg. Annyi idő alatt, míg szolgálati gépjárművével beviszik a hivatalba, mennyi minden bölcsességet kigondolhat otthon. Kellemesen megreggelizik. Rágyújt egy szivarra. Arra gondol: mi kerül ezen a szivaron huszonötezer forintba? Elhessegeti ezt a gondolatot, meg a szivarfüstöt. Na, most jól becsaptalak benneteket. Erre, én gondoltam. Ő, nem gondol ilyesmire. A bölcsnek kisebb gondja, is nagyobb annál, mint a szivar ára. Nem érdeklik őt, semmiféle árak. Esze ágában sincs ilyesmire gondolni. Nagyobb dolgokra hivatott Ő. Azt a nagydolgát elvégezte, még reggeli előtt. Rend a lelke mindennek. Jól kigondolja a bölcsességet, és elküldi, a bölcsességek tárházába. Ott időnként összeülnek, és megvitatják: mit?, és hogyan intézzenek? Lássátok be, - és ne irigykedjetek - nem egyszerű a bölcsek élete. Mátyás király (nem Ráskosi) idejében még elég volt, hogy jöttem is, meg nem is. Hoztam is meg nem is. Mára megváltozott a helyzet. Kitalálni, hogy adjunk is, de többet vegyünk el. Hozunk is, de többet vigyünk el. Na drágáim, hát ehhez kell a bölcsesség. -.appa.