Már, azt fogod hinni, hogy valaki engem megfizet, amiért mindég arra bujtogatlak, hogy relaxálj. Azt mondom mégis: a relaxálást tanuld meg. Jó dolog, és meglátod nem is olyan bonyolult.  Kikapcsolódásnak az is jó valóban, ha régi ismerősökkel, osztálytársakkal találkozol, beszélgetsz velük. Néha, tényleg jó. Kikapcsolja az embert a mindennapokból. Ismerőseimnél a tévé a lazító eszköz. Az egyik házaspár, sportot néz. Főleg kézilabdát. A másik hölgy, egy török sorozatot. Ez a sorozat a nőknek bejön. Legalábbis a nyugdíjas találkozón is ezt beszélték meg a hölgyek. Kinek török, kinek mexikói. Nekem ez nem megy, mert évek óta visszamondtam a tévét. Többen mondták, hogy az infomédián lehet tévét nézni. Csakhogy, engem nem nagyon érdekel. Sőt. Egyáltalán nem. Ha, érdekelt volna, akkor nem mondtam volna vissza. A másik női szórakozás, az írás. Gizi, minden nap ír a naplójába egy lapot, de legalább felet. Ritka, hogy kihagyja. Arról írogat, hogy mik történtek. Irén asszony, olvasó naplót ír. Ezt azért írom, hogy írj, a téli napokon, és lesz mit csinálnod. Te, mint fantáziával megáldott asszonka, nem vagy arra szorulva, hogy olvasó naplót írj, vagy a napi történésekről írj. Bár, az utóbbi nem rossz, csak körítened kell. Beleszőni régi történeteket. Meglátod, elszalad vele a tél. Felvetésedre, a következőt tudom írni. Azért írok egyből, mert attól tartok, hogy elfelejtek válaszolni. Megnyitom, mert kíváncsi vagyok. Utána meg jól elfelejtem. Tehát attól ne félj, hogy megsértődöm, ha nem írsz. Ha, egy hét múlva, vagy egy hónap múlva írsz, én akkor sem csinálok belőle problémát. Amikor úgy érzed, hogy na, innentől ne: most kiirkáltam a kínjaimat egy időre, akkor ne írj. Ilyen egyszerű ez. Szóval ne aggódj. Jól megleptél ezzel a szóval. Én a lefetyelésről azt hittem, az, az cselekvés, amikor a macska, kutya folyadékot vesz magához. Aggkorom ellenére, ezt a kifejezést, még nem hallottam a bőbeszédűségre alkalmazni. Én is úgy tartom. Legalábbis ezt mondogatják, ezt tanítják. Valóban igazad van, tehát ezzel kapcsolatban. Az ősz, a kevesebb napfény jár ilyen hatásokkal. Kedvetlenek, letargikusak leszünk, még talán picit kötekedők is. A kellemetlen impulzusokra is fogékonyabbak vagyunk. Amit felvetettél, a versekkel kapcsolatban. Ott is igazad van. Most meglepődhetsz, és kérded: mi van ezzel, hogy mindenben igazat ad? Semmi. Ne, aggódj. Csak abban, adok Neked igazat, amiben igazad van. Szóval a versek.  Ahogy látom, többen többször is megírják ugyanazt. Szinte változtatás nélkül. Lehet, ennek oka, hogy nem sikerült magában tisztáznia, a dolgot. Újra, és újra visszatér, a témához, ami nyugtalanítja. Bevallom Neked, hogy én unom, a sok ujjongást a természet szépsége felett. A természet olyan, amilyen. DE! Semmi esetre se azért olyan, hogy tetsződjék az embernek. Nyugodtan kimondhatjuk, hogy a természet ellenséges az emberrel szemben. Ha, nem így lenne nem váltunk volna le róla. Nem költöztünk volna ki belőle, kialakítva magunknak egy mesterséges környezetet. Aztán visszavágyódunk. Lásd, nyíregyi állatkert. Zöldpiramis. Kiépítve egy kis darab dzsungelt. Persze betonozott járdával. Sehol benne a sok buktató. Természetesen mérges rovarok, és kígyók nélkül. Úgy értve, hogy azok jól el vannak zárva. Hát ez, nem a természet, ami a valóság. Amondó vagyok, ezt nyugodtan kijelenthetjük. Sok mindent tudunk a természetről. Sok mindent nem tudunk. (Többet, mint amennyit igen). Sokkoló, sokszor, amit megtudunk. Ha, sokkoltalak, a sok sokkal, (direkt csináltam) akkor azt is megírom: miért tettem Veled ezt? Ma is megyek Debrecenbe a fizikus napokra. Tegnap is fantasztikus előadás volt. Az ELTE-ről volt egy prof. Az ember központú világegyetem volt a címe. A sok univerzumot ismertette. (Meny-world modell). Mi ugye a koppenhágai modellt tanultuk az iskolában. Ma is azt tanítják. Így aztán, szólt is. Középiskolások ezt most ne jegyezzék meg. Jó kis vita alakult ki, mert egészen magasan kvalifikált fizikusok is jelen voltak. Fél hétig tartott. Mint fenébb, azt már említettem is. Ma is megyek. Miről lesz szó? MI-ről lesz szó. A mesterséges intelligenciáról lesz szó. Mit szólsz? – milyen kis nyelvi bravúrokat irkálok, e hajnali órán.  Na, nem untatlak tovább, mert megállapítod, hogy én is nem létező dolgokért lelkesedem, mint azok, akik a természetért. Úgy gondolom, mindenkinek van valami függősége. Legszívesebben, alkoholista lennék, ha választani lehetne. Nagyon jó italok vannak. Egy baj van vele, hogy sokba kerül. Aztán később, már minden szart megiszik az ember. Na, bocs, hogy ilyen sokat írtam.  .-appa.