Én csak kérdezek. Szíved már hideg? Talán elveszett? Csak ettől lehet.   Itt vagy olykor-olykor, mint ahogy a múltkor, de tudom, hogy elmúlt. Nyaramra havat fútt.   Gondoltam én rád sokszor. Hiányzol, mint a jó bor Vajon, most hol lehetsz? Tudd. Tudnod kell neked. Érzékelem, minden…

Írtam már, persze hogy írtam. Minden foglalkoztatja Őket. ami van az ég alatt. Leszűkítettem nagyon. Az is foglalkoztatja Őket, ami az égben van. Aztán a szabadság.  Nem tudom figyeltétek e, de a költők mártír lelkületűek. Kiállnak. Valakiért, vagy valamiért. Az igazságért. A szabadságért. Ez utóbbi…

Olvasgatom a verseket a Poeton. Ábrándosak a költők. Ők, többnyire egy szebb világban élnek. Szépnek látnak dolgokat. Lelkesednek a természetért. Régmúlt idők történéseit idézik vissza. Vannak, akik szerelmeket. Igazuk is lehet. Élünk a jelenben. A múlt még meg van. És! A jövő már létezik. Ez persze…

Azt már tudjátok, hogy teszek fel írásokat a Poetra. Erre néhányan reagálnak. Óhatatlanul, azt hiszik, hogy vers. Mit ne mondjak. Amikor, az elején elkezdtem felrakni írásaimat, én magam is azt hittem, hogy verseket írok. Aztán rájöttem, hogy nem. Erről még később lesz szó. Mindenestre kaptam az…

Haver. Nem lenne, egy kis pénzed. Rikkantott vidáman egy részeg. Tudom! Én, ismerlek ám téged.   Hogy így lenne? Azt erősen kétlem. Dudvák, és gazok nőnek lelkében. Hiszen, semmije, senkije sincsen. Persze. Sok mindent megértek. Józanul, zavart, és félszeg.

Az írás nyomokban Orbánt tartalmaz. Ez azonban, nem rontja a bejegyzés élvezeti értékét, olvasmányosságát, és nem utolsó sorban, érthetőségét. Szeretett testvéreim, akik vagytok a hitben. Meg még, abban a tévhitben, hogy határ a csillagos ég (nyugdíjkorhatárilag). Azért ez, nem teljesen így van.…

Vannak ugye a szerencsések. A hibanélküli emberek. Akiknek hibátlanságuk, egyetlen hibájuk. Emiatt, a szerencsétleneket mind utáljuk.                                                 -.appa.