appasztorik

Akarmi, mint egy szatócs bót

Levél Gizinek (12)

2017. december 29. 06:53 - appasztorik

Amennyiben nem sértettelek meg, akkor örülök. Amennyiben megbocsátottál, akkor is örülök. Most mondhatod, hogy könnyű nekem örömet szerezni. Azt mondom megértelek. Igen, van ilyen, hogy az ember feje felett összecsapnak a gondok. Azt szokták mondani, a hullámok. Aztán kapálódzik. Sodródik. A sors furcsa egy valami, ebből a szempontból (is). Azt gondoltam sikerült eladnotok a telket. Hiszen, lépten-nyomon, azt hallani mindenféle médiában, hogy nőnek a lakás, és a telek árak. Ilyesmi akkor fordul elő, ha veszik. Kereslet, kínálat, ahogyan valamikor tanították. Arra gondoltam, hogy maximalista vagy nagyon. Szükséges megismerned az emberi cselekedetek rugóját? Minek? Kétségtelenül igazad van. Az emberben van hiba. Ezt nem szívesen látjuk be. Zárt ajtók mögött, és lesötétített szobában is, rosszul esik bevallani, még magunknak is. Irkáltam valami olyasmit: a hiba nélküli embernek, ez, az egyetlen hibája. Emiatt mindenki utálja. Most eltekintek attól, hogy ha idézünk, akkor azt pontosan tegyük. Magamtól idézek, így aztán tettem ennyi engedményt. Meg ne haragudj. Az szerintem torz szemlélet, hogy mindig mások miatt következnek be a rossz dolgok. Nem mondhatjuk, hogy mindig más hibázik. Mi sose? Irkáltam valami olyasmit: harcaim magamban, magammal vívom. Ha, győzök, ha vesztek magamban csalódom. Nem vagyok benne, biztos, hogy ez is pont így van. Ez a lényege. Annyi mindent mondtam már. Senki sem jegyzi meg. Miért pont, én tenném?  Nem elég e, annyit tudni?, amit Lenin mondott. Az emberi cselekedeteket, az egyéni érdek vezérli. Azt gondolom, ilyen egyszerű ez. Lássuk, a művészetet. Akartam Neked írni, hogy a Poeton sok általam olvasott versből kicsengett a szomorúság. Hiába, no. Ősz van. Hullanak a falevelek, és a jó kedv. Nyomottá tesz minket, a borongós hideg idő. Hajlamosabbak vagyunk ez által a depresszióra. Én úgy gondolom, hogy a gondok megosztása segít. Már az is, ha beszélsz róla. Legalábbis pszichológusék ezt plántálják belénk. Abban igazad van, hogy a cselekvés segít kimozdulni, a rossz hangulatból. Én most rendre horgász úszókat reparálok. Megyek horgászni is. Na, meg dolgozni is járok. Befejeztük, a vállalkozást -'16. dec. 31-el. Gerhard nem hagyott békén, és napi két órában felvett dolgozni. Ez is egy időtöltés, meg pénz is van belőle. Ugye, arra gondoltunk Zsuzsival, hogy eleget dógoztam már életemben. Abbahagyom. Most egy kislány tanul munkavédelmet. Tanítgatom, meg  ellátom, az ezzel kapcsolatos dolgokat. Úgy volt, hogy Januárban vizsgázik. Azóta már február nyolc a kitűzött vizsganap. Na, akkor aztán tényleg azt mondhatom, hogy élem a nyugdíjasok, unalmas életét. Mert, azért látom én, hogy sok nyugdíjas unja magát. Aki ténfereg ide, oda, az még hagyján. Csomóan viszont teljesen begubóznak. Ebből is látszik mennyire nem egyformák, az emberi hozzáállások, a dolgokhoz, a megváltozott körülményekhez. Egyébként meg, sok mindent abbahagytam, én is. Megállapításoddal kapcsolatban. Nem tudom, hogy: kedves vagyok e? Ezen felvetésedet tudjuk be, az általad bevallott rossz emberismeretednek. Az ÚR, azt mondta: vagyok, aki vagyok. (Nem én rólam mondta). Én azt mondom, magamról: vagyok, amilyen vagyok. Most néhány napig irkáltam, ami a munkahelyemmel kapcsolatos tevékenységemből adódott. Végül is, azért kapom a fizetést. De, nem akarlak untatni a dolgaimmal. Térjünk vissza hozzád. Ha, kevés ember vesz körül, az attól van, hogy nem mész emberek közé. Azt ne várd, hogy majd valaki is azt mondja: megyek már, beszélgetek egy kicsinyt Gizikével. Megváltozik majd a helyzet, ha kapsz egy Nobel díjat. Egyelőre, ha a hegy nem megy Mohamedhez, akkor Mohamed megy a hegyhez. Anyám, ilyeneket mondott. Nyugodtan menj emberek közé. Akkor meglátod, hogy nekik se olyan fasza, sőt még sok esetben szarabb is, mint Neked. (elnézést a vulgáris kifejezésekért) Ez ugyan nem vigasztal, de legalább old valamelyest a feszültségeden. Sanyi barátom, egyszer azt mondta nekem: könnyű neked, te olyan barátkozó típus vagy, aki könnyen teremt kapcsolatot. Tegnap megállt egy fiatalember az útszélén mikor pecáztam. Beszélgettünk mindenféle dologról. Mikor ment el, úgy búcsúzott: köszönöm a jó szót. Úgy vagyok vele, beszélgetni nem kerül semmibe. Az embereknek jól esik, ha meghallgatják. Egy a lényeg. Mondhatsz lehetőségeket. DE! Ne kötelezd el magad, semmi mellett. Nehezíti a helyzetet, hogy az ember szeretne valamit. Ötletelget, arra kanyarítja a szót. Nem tud dönteni. Fél választani. Ne adj tanácsot. Akkor Te leszel a hibás, ha nem jön be. Jön a: miért is hallgattam rád? Az is lényeges, hogy humoros légy néha, de ne gúnyold a beszélgető partnered. Lehet kicsit csipkelődni, de nem lehet sértő. Aztán, arra is vigyázni kell, hogy az emberek azt várják el, hogy meghallgassák őket. Nem szeretik, ha rájuk zúdítjuk, a saját bajainkat. Van neki magának is elég. Na, ilyen bölcsességeket tudok, az emberi kapcsolatokról. Mellesleg irkáltam, ebben a témakörben a blogomon. Azt gondolom, hogy ajánlatod ellenére sem fogok kérdéseket feltenni. Úgy gondolom, hogy meg van az oka, minden csendnek. Van, amikor pont erre, - hallgatásra van szüksége az embernek.  -.appa.

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://appasztorik.blog.hu/api/trackback/id/tr5113531131

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása