Pesti horgász barátomék telente, valami nagy szállodába járnak, heti kétszer úszni. Ott van a Kerepesi úton. Igaz, csak hétköznap mehetnek, hogy ne zavarják a vendégeket. Tornagépeket vehetnek igénybe, meg minden (szauna, meg mit tudom én, még mik). Más szórakozásuk is van. Járnak a terekre, rendezvényekre. Forralt bort isznak, meghallgatják a fellépő együtteseket. Mind a ketten idősebbek, mint én. Tájékozódnak, hol?, mi lesz? A kerületükben is sok rendezvény van, de mennek másfelé is. Elindulnak, és annyi. Úgy látod, nekem könnyű. Amiket írsz Gizi, mind azért van, mert elindultam, mert megyek. Ha, otthon ülnék a gép mögött, akkor nem beszélgetnék én sem senkivel. Még van vágyad arra, hogy menj. Minél tovább halogatod a dolgot, annál valószínűbb, hogy nem indulsz el. Az izmaid is gyengülnek a mozgáshiánytól. Menj ki a vad világba. Indulj el Gézával bevásárolni. Szokd a külső körülményeket. Összeütődsz emberekkel a tömegben. Szóba keveredsz idegenekkel. Az elején biztos furcsa lesz. Nem leszel benne a védőburkodban, amit internetnek hívnak. Van azért olyasmi is, amiben egyet értek. Abban tökéletesen igazatok van. Lakásba nem való állat. Amit viszont nem tudok. Nem tudom milyen jó az, amikor a neten megosztod a gondjaidat. Mire jó? Minek, azt megosztani? A gondjait az ember maga tudja megoldani (főleg). Ha lelki eredetű, próbálkoznak mással. (akkor szoktak pszichológushoz fordulni). Ebből gondolhatod, a pszichológus kérdésben eléggé szkeptikus vagyok. Azt hiszem, egyéb gondokat sem oldanak meg mások. Úgy értve, hogy helyettünk. Úgy vélem, az embereket nem igazán érdeklik mások gondjai. Legfeljebb megállapítják, hogy még jó, hogy nekem nincs ilyen. Persze azt is gondolom, valamilyen gondja mindenkinek van. Ebben sem egyformák az emberek. Vannak, akik krízisként élik meg. Vannak, akik könnyedén túlteszik magukat. Még egy dolgot szeretnék megjegyezni. Az emberek nagy része udvarias. Nem fogja megmondani, hogy mit gondol. Már ezzel is hazudik Neked. Válaszolgat ímmel-ámmal, és azt is egyre kevesebbet. Aztán egyszer csak, abbahagyja a levelezést. Semmi esetre sem írja meg: hagyd már abba ezt a témát, szállj le róla. Nem azért levelezek, hogy a más kínjairól, keserveiről olvasgassak. A tied sem érdekel. Megvan nekem a saját bajom. Én kikapcsolódni szeretnék - mondja magában. Ami megint csak nem igaz. Ő is azt szeretné, hogy hallgassák meg, az Ő nagy bajait. Másokkal, a gyerekeivel, a kollégáival, az állataival, a szolgáltatókkal, egyáltalán a világgal. Na, de egy levelezésben nem tud lerázni. Személyesen, igen. Példamondatok. Megy a buszom. Oda kell érni, mert várnak. Majd később megbeszéljük. A levélben mindezt nem lehet. Válaszolt, és már válaszolhatsz is. Zúdíthatod a nyakába azt, ami Őt egyáltalán nem érdekli. Ő is inkább a Te nyakadba szeretné zúdítani a gondjait. Aztán nem értitek: Mit jön itt elő ezekkel? Miért nem válaszol arra, amit kérdeztem? Aztán elsikkad az egész. Hát ezeket gondoltam én, e kora reggeli órán. Az emberekről, meg az internet áldásáról, és átkáról. -.appa.