appasztorik

Akarmi, mint egy szatócs bót

Gondolódzkodás: mit, ne mondjak?

2017. december 09. 05:31 - appasztorik

Figyelem! Az írott szöveg, olyan neveket tartalmaz, amelyek egyenként, önmagukban is alkalmasak a nyugalom megzavarására. Szeretett testvéreim, akik vagytok a hitben. Meg még abban a tévhitben, hogy nem tudom: mit ne mondjak?Hát tudom! Hogy miről? A Jobbikról, Havasról, Simicskáról, Baukóról, és Alekoszról. Tekintsünk kicsit vissza. Kicsivel több, mint tíz éve mondotta a mi Viktorunk, hogy megszabadultunk a szovjetrendszer legvidámabb barakkja lenni. Felhívta a figyelmet a nyugatos Magyarország melletti kitartásra, hogy ne engedjük erről az útról Magyarországot letéríteni. Azt sugallta: szeressék, hogy Magyarország egy nyugatos ország, ami azt jelenti, hogy hiszünk az emberi akarat szabadságában és hiszünk az egymásért vállalt kölcsönös felelősségben, ami elválaszthatatlan része a nyugati kultúrának. Azt is mondta: „lehet, hogy az olaj keletről jön, de a szabadság mindig nyugatról érkezik”. Mondta, hát mondta. Most másképpen gondolja. Azt is mondta, hogy egy dolog a választás, más dolog a kormányzás. Olyat is mondott, hogy húsz év kormányzásra készül. Hátha mondta?, akkor mondta. Nem kell itt mindent felhánytorgatni. Annyi bizonyos, hogy a Jobbiknak rendesen betett az olcsó plakáthely miatti büntetés, és még mellé, az állami támogatás megvonás. Az, hogy valamikor: mit tett a Fidesz plakát ügyben?, ők, hogy oldották meg?, nem érdekes. Azt mondják a hozzáértők, hogy akkor még nem volt törvénytelen, az áralatti reklámhely. Hátha, nem volt?, akkor nem volt. Most viszont az. Most, büntetés jár érte. A látványos Simicska Orbán összeveszéskor megpendítettem, hogy műbalhé az egész. Emlékeztetnék rá, hogy nem indult Veszprémben a választáson. Most. Úgy, valamiért eszembe jutott, hogy Simicska: tényleg nem volt tisztában a dolgokkal? Tudnia kellett, hogy az olcsó plakáthely, majd retorziókat von maga után. Mondják, hogy Vona Simicska embere. Simicska viszont Orbán embere (volt?). Havas kinek az embere? Róla az a hír járja, hogy a pénzért ír. Hátha ír, akkor ír. Az a dóga. Akkor: vajon ki rendelte meg a könyvet? Úgy értem azt, hogy: mi szerepeljen benne? Aztán: ki szervezte be Baukót?, hogy ilyeneket állítson Havasról? Biztosak vagyunk abban, hogy Évike hazudik? Biztosak bizony! Alekosz megmondta. Biztosak vagyunk abban, hogy Alekosz igazat mond? Alekoszt, vajon nem fizethetik meg? Mennyi kérdés merül fel. Ugye? Nem egyszerű, a politikai csatározás. Arra, nem térek ki, miket írnak a kommentezők, az említett személyekről. Erre mondták régen: nem tennék ki, a kirakatba. Változott a világ. Most már, kinn van. A kommentek kapcsán, egy régebbi történetre szeretnék visszatérni. Egyik reggel (cirka két hete, de ez most lényegtelen) olvastam, hogy a kommentezők megint, de valami eszméletlen ordenáré módon szidták szegény Tusupot. Katinkát most alig, pedig szoktak neki is adagolni, a megválogatottan, ízes magyar szókészletből. Úgy értem, hogy a fő csapásirány nem a nyelvi finomságokra épül, nem arra hegyezik ki a dolgokat. Ebből sejthetitek, gondolhatjátok, hogy nem azokat a jelzősszerkezeteket használják, amik dicséretet hivatottak kifejezni.  Hogy, miért is szidták Katinka élete párját? Képzejjétek mán el, valami úszó versenyen, megint fakjuzott. Hátha fakjuzott, akkor fakjuzott. Istenkém. Rááll a szája. Emlékezzetek vissza. Nem régiben, még olyan örömmel voltunk, hogy a mit tudom én mit?, magyarul köszönte meg. Egy csomó embernek nedves lett a bugyija, meg a szeme sarka. De tényleg magyarul mondta. A köszönöm-öt. A többit angolul. Mondjátok meg, igaz lelketekre. Minek tanulna meg magyarul? Jó. Vitathatatlan. Sokkal, de sokkal hatékonyabban tudna káromkodni. Egyébként teljességgel felesleges. Minek? Egy pusztulásra ítélt nyelvet. Tudom. A kormány harcol a magyar nyelvű oktatásért. Ukrajnában, Romániában. Igazuk is van. Hát valahol, legalább beszéljenek már magyarul is. Nézzetek körül jártatokban, keltetekben kis hazánkban. A boltok nevei, a vállalkozások nevei, a fuvarozást végző autók oldalán a reklámok szövegei, a tévében, és a rádióban amit hallunk reklámokat. Ezek mind-mind az utolsó betűig, az utolsó hangig, zengzetes magyar nyelven szólanak? Hát egy frászt! És akkor megszóljuk Tusupot, hogy nem beszél magyarul. Állandóan bunkónak mondják. Nyegle, nagyképű. Hát Istenem? Mit vártok tőle? Ezt mondjátok szegény Henrikre is. Pedig Ő, nem is amerikai. Azt írja, az egyik önkéntes szakíró, hogy felpumpálta a csajt. (Nem vigyorogni! Nem abban az értelemben. Na és? A sport erről szól. (Erről a témáról, már irkáltam). Higgyétek el, az ókori olimpiákon is ették a teljesítményfokozókat, csak akkor, még nem volt tilos. Most meg, tilos. Többször elmondtam már, most is teljesen felesleges, a tilalom. Úgyis eszik mindenki valamit. Azt is mondogattam, hogy annyi értelme van az egésznek, hogy így sokkal több pénzt lehet kérni a szerekért. Haszonként még el kell ismernünk, hogy rengeteg munkahelyet is teremt. Szóval, tévedtem. Mégiscsak van értelme, és akkor arról, hogy kommentírás közben lehet nyálat fröcsögtetni még nem is beszéltem. Kidühöngi magát, az illető, és megnyugszik. Ő, megmondta.  -.appa.

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://appasztorik.blog.hu/api/trackback/id/tr1513462935

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása