Figyelem felhívás! Az írásban olyan személyek szerepelnek, akik neve önmagában is elegendő a nyugalom megzavarására.

Szeretett testvéreim, akik vagytok a hitben, meg még abban a tévhitben, hogy az időjárással kapcsolatban vannak fenntartásaim. Hát nem!  Ettől még elénekelhetjük, hogy havas már a határ. Honnan jut ez eszembe. Egyszerű, megint képbe került címzetes Henrik. Ugye kiosztotta Tomit, különféle jelzőket aggatva szegényre. Nem említette meg, hogy Tomi, karpaszományos miniszter volt. Később valós. Nem utolsó sorban, Ő az, aki prágai hős is volt (Viktor volt a társa). A tanár úr életéből, hogy hős legyen, ez bizony kimaradt. Aztán Tomi Európa parlamenti képviselő lett. Neki politikai karrierje, igencsak rövid életű volt. Igazándiból tanár sem volt, de ez maradjon köztünk. Oktatott, címzetes docensként. Direkte nem mondom, hogy tanított, ahhoz komoly tudást kellett volna átadnia. Most levonhatjátok a következtetést, hogy én Havast nem tartom sokra. Mondhatni nem becsülöm semmire. Hát megint tévedtek. Készséggel elismerem, hogy sikeresen valósította meg hazánkban, a pocskondiázó, gyalázkodó újságírást. Most lehet azt mondani, hogy persze, de az Amerikából indult. Igazatok van. Gondoljátok csak végig. Mennyi minden indult el, amivel hazánkban is sikeresek lettek emberek. Show műsorok. Vetélkedők. Szabadidős mozgalmak, meg sok egyebet lehetne felsorolni. Ehhez, egy dolog feltétlenül kell. Jól kell csinálni. Elérte e célját? Jól érzi e magát? Nem tudhatjuk. Engem, nem is érdekel. Néha összefutok vele, valami felületen, akkor nyavalyog, fanyalog, pocskondiázik valakit. Szerepet játszik. Ugyanolyan szerep ez, mint amit Csernus, vagy Puzsér játszik. Az említett két személy átültette a maga szakmájába, ezt a stílust. Ők, valamivel többet is csináltak Henriknél, hiszen a médiában, már ismert volt, ez a fajta tevékenység. Kétségtelen Havas sok könyvet írt. Amik megjelentek, részletek itt, ott, azok alapján nem tartottam olvasásra érdemesnek. Most megint tévedtek. Elismerem, hogy érdekes, jól megírt írások. Nekem, túl bulváros stílusban. Ezek után megint megvédem. Egy újságíró, aki nagy példányszámot akar elérni, nem írhat, nem adhat ki szépirodalmat. Pontosítsunk. Nem adhat ki irodalmat! Abban a példányszámban, arra a műfajra nincs érdekelődés. Most megint megjelent valami könyve, (komolyan nem tudom a címét, nem a termék megjelenítés elkerülése miatt nem írtam) azt mondta: „a kritikusok erről a könyvéről sem írnak majd, mert jót nem fognak, rosszat pedig nem tudnak”. Szerintem az is lehet, hogy úgy cselekszenek, mint én. Nem olvassák el. Azt is mondta még, hogy „szerinte a miniszterelnök nem adná áldását arra, hogy (a könyve miatt) vele szórakozzanak, mondván  „ennyire tetű már nem lehet a környezete sem”. Ami azt jelenti, hogy tart valamiféle retorziótól, ezért nyalt egy nagyot Viktornak, és környezetének, akiket ugye tetűnek tart. Emlegeti Horn Gyulát is. Én, elfelejtettem a maga helyén megemlíteni, amikor szó volt róla, hogy bizony Horn volt az, aki a prágai hősöket börtönükből kiszabadította. Ha engem kérdeztek, akkor nagyon elkapkodta. Lássuk, mit is mondott ez a jó ember, saját politikai szerepéről. „Az, hogy hat napig államtitkár voltam a Horn-kormányban, ez is jelzi, hogy mennyire lelkes híve voltam a szocialistáknak. Kit kérhetett volna fel Horn Gyula, hogy kommunikálja a Bokros-csomagot?” Itt tetten érhetjük, (megint tévedtek, nem a hazugságot) mennyire igaz a mondás. A megszépítő messzeségről. És a: csak, a szépre emlékezem. Nem volt államtitkát. Aztán ebből, a fennebb idézett szövegkörnyezetből, úgy tűnik mintha önként, dalolva távozott volna hivatalából. Kétségtelenül lemondott. Itt is csak dicsérni tudom, hiszen egy vélhetőleg botrányos távozást előzött meg ezzel. Azt hiszem rá pillanthatnánk: mik is történtek akkoriban. 1995. november elsejét írják, ami koron felállítják Havas Henrik hivatalát. Ő lett, a Miniszterelnöki Hivatal kommunikációs ügyekkel megbízott címzetes államtitkára. Amolyan jövendőmondó feladatnak gondolta: még a döntések előtt tájékoztassa a kormányt az intézkedések várható társadalmi hatásairól. Egy dolgot nem látott, és nem is járt utána, hogy a külföldi sajtóval kapcsolatot tartó személy ellen rendőrségi vizsgálat folyik. Úgy tűnt, hogy egy kis csalás, sikkasztás gyanúja merült fel. Cirka, 5-7 millió forinttal nem tudott elszámolni. Az természetesnek tűnik, hogy Havas nyilatkozta: nem érzi magát felelősnek. Azt a légkörből érezni lehetett, hogy ennyivel nem ússza meg. Akkoriban, még nem volt divat, hogy kormánykörökkel bűnözőket mossanak össze. ment persze akkor is a sundám-bundám, de titokban, és kisebb tételben. Ironikusan azt mondhatnám, hogy e téren is kezdeményező volt. Azt gondolom, jól döntött amikor lemondott. Arra nem emlékszem: távozása után fennmaradt e a hivatal?    -.appa.