Gyorsan előrebocsájtom a haiku, nem a Japán harcművészetek egyik kevésbé ismert ága. Nem is foglalkozás. Ne találgassatok. Verselés. E miatt írtam: Arra gondoltam itt írok egy kiegészítést. Nem akarom lejáratni magam azzal a Poeton, hogy nem értem a haikut. Mi több? Egyáltalán nem értem ezt a formát. Mentségemre szolgáljon, a Japán mentalitást sem értem. Roppant idegen számomra. Úgy néz ki, hogy keddtől két hétig kórházban leszek. Lenne időm foglalkozni vele. De! Részemről elpazarolt idő lenne. Én a haikut, nagyon idegennek érzem. Valahogy nem látom át. Nekem, olyan erőszakolt valami ez. Nem érzem mögötte, a magyar nyelvet, annak ritmusát. Amit értelemmel felfogok, hogy azért mert japán. Őszintén csodálom mindazokat, akik gyötrik magukat, az írásával. Nagyon nehéz lehet beleélni magunkat más népek felfogásába. Kívül rekedni, az én megközelítésen, és szinte érzelmek nélkül, precízen leírni a tényeket. Mint egy fénykép. Mindenki érezze azt, amit a szavak előcsalogatnak belőle. Én képtelen vagyok bármit is kívülről szemlélni. Azt hiszem az európai ember, a fehér ember, mindig megnyilvánul érzelmileg. Nem marad kívül az érzelmeken. Ebből a szempontból nem vagyunk objektívek. Mondjuk, meg talán hisszük is, hogy igen. És jött a pontos, precíz válasz. „Először is nagyon remélem, hogy a kórházi kezelésed "rehabilitáció"-ként fogható fel. Ugye? Ahhoz pedig sok türelmet, kitartást kívánok! Mielőbbi felépülést! (én jegyzem itt meg, érdekességek jönnek) A haikuról a következőket: Itt a Poet-n találkoztunk először ezzel a vers formával. Utánanéztünk, érdekelt minket. Sikerült beszerezni a "legnagyobbnak tartott" haikuköltő Baso versfordításaiból készült kötetet. Tényleg nagyon nehéz a magyarnak (európainak), hiszen a haiku minden estben valami természeti képből, egy filozófiai gondolatot fejt ki. Ezt mi nem szoktuk meg. Hozzátartozik, hogy a japán nyelvben minden természeti jelenségnek van valami "emberi megfelelője". Gondolj például arra, ha azt mondja egy népdal, hogy "házunkra is rászállott a gólya", akkor mindenki tudja, hogy gyermek fog születni (gólya = gyermekszületés - jelkép). Ilyen és ehhez hasonló ezrével van a japán nyelvben (vastag kötetben összegyűjtötték - sajnos, ezt nem tudtuk megszerezni; mellesleg nem is nagyon akarjuk). Amit a Poeton olvasunk, gyakorlatilag egy sem felel meg a haiku tartalmi követelményeinek. Ezért mi következetesen ezeket a próbálkozásainkat csak háromsorosoknak nevezzük és a haiku formában írjuk (7,5,7 szótaggal), ami nem biztos, hogy minden haikunál igaz (pl. Buson). Úgy, hogy teljesen egyetértek azzal, hogy nem foglalkozol vele, hiszen nagyon is idegen tőlünk. A haikuról még annyit, hogy én is megpróbálkoztam vele, de csak annyira jutottam, hogy 3-5 -t kipréseltem magamból - nekem sem áll jól ez a forma. Szerintem is inkább a japánok nyelvéhez igazodik, a mi nyelvünknek, fülünknek idegen”. Eddig, az idézet, most, itt a vége, de ne fussatok el véle. Kedveskéim, most eddig tartott, az oktatásotok, a haikuról. -.appa.