Képzeljétek el, mára már odáig fajult ez a dolog, hogy megnéztem ki is ez a hölgy. Úgy értem, hogy a képei között böngészgettem. Hát, mit mondjak? Erre mondjátok Ti, hogy az igazat, csakis az igazat. És kedveskéim, megfogadván tanácsotokat, úgy is teszek. A képeken az látszik, hogy a címben szereplő hölgy (íme, nálam már címszereplő lett) nem volt egy kiugró szépség. Ami alatt azt értem, hogy nincs a megjelenésében semmi olyasmi, amire az ember felkapná a fejét, hogy ez igen. Teszem hozzá. Nem láttam filmben, színdarabban. Ez viszont nem azt jelenti, hogy nem szerepelt. Szerepelhetett, de én nem járok pesti színházba. Magyar filmeket meg nem nézek. Nem nézek, pedig: Vajna óta, díjak sokaságát kapják a magyar filmek. Ez az előző mondatban szereplő, álláspont nem az enyém. Nem hiszem, hogy a magyar filmsikereknek vajmi köze is lenne Vajnának. Hozzáteszem, - még mi előtt bárki is elítélne - külföldi filmeket sem nézek. Egyszerűen kívül esik az érdeklődési körömön. Középiskolás koromban, Veszprémben, még el-elmentünk moziba. Két film ragadt meg az emlékezetemben . A nagyítás (Blow-Up), és a Ha (If). Ne hagyjam ki a Szelid motorosokat sem. A határőrségnél kedveltük a, Volt egyszer egy vadnyugatot. Aztán ennyi jut eszembe, ami maradandó film élmény gyanánt megragadt. Most, amennyiben ezekből történeteket kellene mesélni, egy előadás keretében, akkor igencsak rövidre sikeredne. Ezt csak azért fejtegettem itt, hogy lehet a művésznőnek filmje. Abban alakíthatott is nagyot. Nem az Ő hibája tehát, hogy nem ismerem. Tovább rontva a helyzetemet, azt is bevallom, (önként, és nem kényszer hatására) arról sem volt fogalmam: ki az a Marton László? Szummázva a dolgot. El egészen eddig, kicsit sem zavart, hogy nem ismertem, ennek a két embernek a munkásságát, sőt arról sem tudtam, hogy vannak.  Tovább fokozva a dolgot, azt sem bántam volna, ha most sem ismerem meg őket. A munkásságukról, így sem tudtam meg semmit. A bejátszást, ami a művésznőt hívatott lejáratni, megnéztem. Színdarabból való részlet. Az egyikben meztelen. Ez manapság, igazán nem jelent semmi kuriózumot. A másikban, egy rekamién ülve, két (nadrágokban lévő) joystik rángatásával síel, miközben játszótársai lazán hátradőlnek, élvezve a történteket. (ha, egyáltalán történt valami?) Erre, azt mondom, van olyan művésznőnk, aki virágján jóval túl, ennél keményebb jelenetet bevállalt. Hagy legyen az Ő választásuk. Amennyiben Lilla úgy érzi, hogy a húsz évvel ezelőtti eset nem bevállalható, akkor fogadjuk el. Hiteltelennek?, idejét múltnak tűnik? Mi tagadás, igen. Benne most teljesedett be, ez, az érzés. Az emberi lélek rejtelmes. A pszichológusok, azt játsszák, hogy ők értik, és kezelni tudják. Részben igazuk van. Már az is nagydolog, hogy ezt el tudják hitetni magukról.   -.appa.     fenn.