Kikerestem azt a verset, ami miatt elkezdtünk levelezni. Meg is találtam: „Égi találkozó” a címe. Na, most ennek a versnek egy sora volt az, ami külön megragadta figyelmemet. „A világuknak nincsen mérhető határa,”

Erre írtam a következőket: Igazán elgondolkodtató. Osztom nézetedet. Feltételezés és illúzió minden. Hallottunk dolgokat, meg elképzelünk dolgokat. A mi világunknak sincs határa, csak be vagyunk ebbe a Petri-csészébe zárva. Még a fedelét is ránk rakták. Jól érezhetjük magunk itt is. 

Erre válaszolt, a vers írója: Illúzió, amit írtam, Te sem jártál ott. Hogy a mi világunknak sincs határa? Nos, ezen vitatkozhatunk, hiszen ami anyag, annak van mérhető kiterjedése, tehát vége is. 
Azt gondoltam, hogy erre válaszolnom kell. Meg is tettem: Nincs szándékomban vitatkozni. Én nem vagyok materialista. Nem hiszek az anyagban. Az is csak illúzió. Ha elkezdjük szétszedni az anyagot, akkor a semmit kapjuk. A semmiből teremtődött, vagy keletkezett minden. Ki, hogy gondolja. A semmit véve alapul, a semminek nincs határa. A képzelet szült mindent. ( a képzeletnek nincs határa) Valakinek a képzelete. Legyen világosság! És lőn, világosság. Az emberek is képzelnek dolgokat, amikről azt hiszik, úgy van. Így van ez a tudományban is. Kepler ugye rájött, hogy a bolygók nem körpályán mozognak. Azért számolt és számolt, hogy bebizonyítsa, hogy DE.

Nem sokat késlekedett László a válasszal: Érdekes filozófiád van. Valahova Platonhoz  kellene visszamenni, de itt vannak közelebb az angol Hume és társai. "Nincs semmi, csak amit épp észlelünk". A szék csak addig létezik, ameddig rajta ülsz). De ha  semmi sincs, akkor bizony isten sincs, és Te nihilista vagy. Egyébként az anyagot ha szétszeded részeire, energia formájában van jelen, és az energia is anyag. Az energiamegmaradás elve már rég bizonyított.  Én azt hiszem, közelebb vagyunk egymáshoz, mint gondolnád. Hiszen a probléma éppen az, hogy a lélek nem anyagi, de akkor mi? Hát itt jön a képbe a vallás. De most én sem akarok vitatkozni, nagyon örültem a levelednek.

Miközben, egyikünk sem akart vitatkozni, leirkáltuk a véleményünket. Hozzáállásunkat a dolgokhoz. Szóval, csak válaszoltam: Megtisztelsz leveleddel és azzal, hogy megosztottad velem gondolataidat. Érdekfeszítő, amiket írtál. Sokáig el lehet rajta töprengeni. Meg is teszem, de Téged nem untatlak vele. Megpróbálom szószátyárságomat visszafogni és csak néhány mondatban válaszolni. Már csak azért is, mert Te így is érteni fogod. Platon valóban sok dolgot mondott, ami elgondolkodtató. Az ideatannal nem tudtam azonosulni.  Úgy értve, hogy akkor sem amikor, először találkoztam a tannal. Bimbó professzor egyéb dolgokban, sokszor idézett Platontól. Hume-el kapcsolatban. Hajlamos vagyok a szkepticizmusra. Azt gondolom, abban igaza volt, (kicsit átfogalmazva) hogy a kételkedés előrébb viszi a világot, a megismerésben. Hozzátéve azért, vélem a világ nem ismerhető meg. Azt mondom viszont, hogy a szék akkor sem létezik, amikor rajta ülünk. Amit anyagnak hívunk, annak a felépítő kis alkatrészei, olyan gyorsan pörögnek, hogy szilárdság látszatát keltik. Kételkedem abban, hogy olyan egyszerű lenne a világ, mint ahogyan azt, mi emberek leírjuk. Energia. Kezdődött azzal, hogy tömeg, meg sebesség szorzat. Most négyes-impulzus megmaradásról beszélünk. Ehhez kell persze egy Minkowski-tér. Van egy csomó kitaláció, amit bizonyítanak. Nem hiszem, hogy a világ néhány egyenlettel leírható lenne. Minél nagyobb név valaki, annál tovább marad az Ő kitalációja. A többiek is azt bizonygatják, hogy bizony úgy van. Miért is kell annyi állandó, meg koefficiens? Amennyiben Isten kimérte a tudás határát, akkor könnyen meglehet, hogy nem úgy van, mint ahogyan, azt mi jelenleg gondoljuk a tudományos elméletekben, és hirdetik, tanítják az iskolákban. Azt gondolom, Isten egy ujjcsettintéssel elindította a világot, ahogyan mi indítjuk a pörgettyűt. Aztán, azt hisszük, hogy agyalunk raja, pedig az is csak része a programunknak. Vannak ezek a számítógépes játékok. Megbízod, hogy dolgozzon az embered. Ha nem mész időben a termékért nem dolgoznak. Lehet őket tanítgatni. Csinálják, amire utasítod őket. Attól még nem valósak. Úgy gondolom, mi sem vagyunk valósak. Részei vagyunk, egy tervnek, programnak és tesszük a dolgunk. Azon is el lehetne csemegézni, hogy: mi is a lélek? Elnézésedet kérem, hogy mégis hosszan írtam. Ne haragudj érte, de felvillanyoz, amikor rájövök, hogy a beszélgető partnerem érti, miről beszélek.

Elég szűkszavú választ kaptam: Kedves Gyula, nagyszerű választ írtál, benne némi ellentmondással (vélem én). Nem vagyok filozófus, nagyon régen nem  foglalkoztam már vele, de úgy elbeszélgetni, elvitatkozni érdekes lenne. Nem tudom, hol élsz, én pesti vagyok, így nem tudok ajánlani egy találkozót, pedig  talán érdekes lenne. De hátha -  majd, két nem létező széken!