Egy teremtéssel, világkeletkezéssel foglalkozó vers kapcsán elegyedtünk levelezésbe. Vitatkozni lehetne, a sorok, meg a sörök felett, és mellett. Nem lenne semmi értelme. Feltételezéseink vannak csak a világról. Ami nagyképűség, hisz a világ elenyészően kicsi 4%-áról vannak elképzeléseink. Amiről tudjuk, hogy változik koronként. Egyes áramlatoknak feltevése, hogy a világ is korszakokhoz kötött. Az elképzeléseink gyorsabban változnak. Lehet a világ nem is változik, csak az elképzelésünk a világról. Csak világlátásunk változik?
Végtére is, a semmit boncolgatjuk. Továbbra is fönntartom, a világ nem létezik, csak illúzió. És nem a mi illúziónk. Mi, csak azok a lebegő valamik, mondjuk, lebegő porszemek vagyunk benne, amik erős fényben látszanak. Röviden. Vitázni felesleges. Sörözni jó. Erre aztán jött egy válasz: „Idemásoltam záró gondolataid. (természetesen ezt kihagytam, hiszen fennebb olvasható) Elképzelem, ahogy lebegő porszemként sörözünk. A világ tehát illúzió? Mi csak lebegő porszemek vagyunk benne. Így írtad. Mondd, akkor miben vagyunk benne? Ha benne vagyunk, akkor léteznie kell! Akkor most mégis van valami, vagy mi is illúziók vagyunk az illúzióban? Illúziója viszont csak valaminek lehet, tehát akkor mégis van valami létező. Erre köss most csomót!” Mit szóltok, egy ilyen válaszhoz? Ilyen egy megrögzött materialista. Neki, valaminek lennie kell. Neki nem elég, hogy a sok kis semmi rohangál és szilárdság látszatát, illúzióját kelti bennünk. Nem fejtegettem, hogy szétszedve apró mütyürökre az anyagot, akkor olyan kicsiny részekhez érünk el, aminek gyakorlatilag már nincs is tömege. Nem mérhető már semmi, csak detektálható, hogy van. De hát tényleg van? Vagy csak elképzeljük? Kiépítünk egy rendszert, ami mérni tudja. Gondoljátok végig. Az elméleti fizikusok agyalognak, és kitalálnak valamit a világról. A kísérleti fizikusok addig agyalnak, míg összeeszkábálnak olyan masinákat, amivel be lehet bizonyítani, mérni lehet, hogy bizony az elmélet igaz. Happy end van. Ha még él, az elméleti fizikus, kap egy Nobel díjat. Na de, a mérés célirányos. Van egy elképzelés, hogy milyen képet várunk. Erre állítják be, az elemző számítógépeket, emiatt aztán adatok milliárdjai kerülnek kukába, pedig a gyorsítóban létre jött ütközés után, sok minden történik. Sok minden történik, de arról még nincs elméletünk, tehát a detektált adatok törlésre kerülnek. Azokat tartja meg a gépállat, ami a vizsgált elmélet szempontjából érdekes lehet. Azt hiszem itt meg kell említenünk feltétlenül, a sötét anyagot, meg a sötét energiát. Amiről tudjuk, hogy van. Honnan tudjuk? Kiszámoltuk. Ne vegyétek szó szerint. Tudósék számolták ki. Én csak elhiszem. Ez cirka, a világegyetem 96 %-a. Azt gondolom, hogy ez a 96 % sem egységes. Különböző alapokon létezhet, mint a mienk a fényen. Ezen a 300 000 km/ szekundomos világon. Nem látjuk, és nem érzékeljük őket. Nem tudunk kölcsönhatásba lépni vele. Vélem, a világ azon része szempontjából, mi nem létezünk. Nem tudnak detektálni minket. Azt kell mondanom, amint az előbb említém, hogy mi egy fény alapú világban élünk, azt is mondhatnám létezünk. Ez egy elektromágneses rezgés alapú világ. Egy olyan világ, amit építő köveire bontva eljutunk a semmihez. Amiben hirdetjük, az anyagmegmaradás elvét, miközben nincs is anyag. Tudom, most már elfogadottabb energia megmaradást mondani. Nem mintha arról tudnánk, hogy mit is takar. -.appa.