Szeretett testvéreim, akik vagytok a hitben. Meg még abban a tévhitben, hogy én elkezdek valamit írni, és akkor azt direkte abbahagyom. Hát nagyon tévedtek. Egyszerűen találtam egy olyan dolgot, ami jobban érdekel, mint az azt megelőző téma, vagy témák. Ez persze nem azt jelenti, hogy azok elfeledésre kerülnek. Egy szép nap előkerülnek, és megírom, mint az előbbieket, pontosabban a következőket. A minap olvastam, esetleg hallottam, hogy a miniszterelnök úr, azt mondta, nemsokára megelőzzük a sógorokat. Belegondoltam. Burgenland közelsége miatt, majd elözönlenek minket az Osztrák vendégmunkások, akik csak átjárnak hazánkba, hogy jobban keressenek, mint otthon. Be szép is lesz Istenem. Az se baj, ha nem lesz igaz. Mondogatni kell gyakran, leírni füzetekben, és a nép elhiszi. Megelőztük a sógorokat. Emlékezzetek vissza, fociban csúfosan elvertük őket. Értitek. Akkor már bármiben. Aztán annak is örülhetünk, hogy az országban körbehordozzák felbecsülhetetlen nemzeti értékünket, a Seuso-kincseket. Úgy lett nemzeti, hogy a római birodalom megszűnt. Így aztán mi örököltük. Magyar földben pihent, így mondjuk. Mikor került onnan ki, (mármint a földből, meg az országból) azt csak találgatjuk. Aztán büszkélkedjek már valamivel. Akiket már megelőztünk, azokat segítjük. A határon túliak anyasági segélye egy ilyen nemes gesztus. Nem igaz, hogy mindez, a határon túliak jóindulatának megnyerése miatt történik. Hogy jó helyre szavazzanak. Akkor, mit szóltok a következőkhöz? Az egyházak 900 milliós támogatást kaptak. Nem azért, hogy Isten megsegítsen minket. Őt nem lehet megvesztegetni. Sok mindenkit meglehet vesztegetni, de Istent nem. Aztán, itt vannak önzetlenségünk további példái. Focistadionok. Hogy egy egészséges generáció nőhessen fel. Nem ám csak nálunk. Külhonban is. Fejlődjenek ők is. Sorolom tovább. Mi megsegítettük az ukrajnai gazdákat. Természetesen önzetlenül. Már ennyiből is láthatnátok, hogy milyen jók vagyunk a környező országokhoz. Számtalan példával jöhetnék elő. Hivalkodásnak tűnhet, de folytatom. Erdélyi, vajdasági, szlovák focicsapatokat támogatunk. Nem vagyunk irigyek. Fejlődjenek ők is. Egyszer még büszkék lesznek. A Magyaroknak köszönhetjük a futballtudásunkat, mondogatják majd, elérzékenyülve, és boldogan. Az ugandai kormány megsegítése is a nevünkhöz fűződik. Átadjuk a tudásunkat. Megtanítottuk őket jackfruitból pálinkát főzni. Ebből láthatjátok, hogy nem csak a közvetlen környezetünkben található országokra figyelünk oda. Bizony nem. Egész távoli helyekre is odafigyelünk. Igaz, az egyik helyről (egyesek összefüggésbe hozzák, az azeri baltás gyilkos kiadásával) ideutaltak kilenc millió dollárt. Még hogy, valami tévedés folytán. Mondjátok meg igaz lelketekre. Van itt valakinek bankszámlája. Miért ne utalhatnának arra pénzt. Ne vesszünk el a részletekben. Aztán, mások helyett megrendezzük a világbajnokságot. Itt volt ugye a vizes világbajnokság. Több mint tízszeres költséggel. A rosszindulatúak, ezt mondják. Nem kell azonban mindent elhinni. Aztán adunk a kulturális örökségekre is. Ebből is próbálnak botrányt csinálni. Vettünk egy marsallbotot 54 millióért. Nagydolog. Nem volt eddig marsall botunk. Könnyen beláthatjátok, hogy arra szükségünk van. Ennek is megtörténik majd az országban a körbehordozása, mint a Seuso-kincseknek. Akkor aztán majd büszkén nézegetjük, hogy íme: mik vannak nekünk? És, hogy éjjel is nézegethessünk, ha akarunk, ahhoz ott lesz Paks II. Hogy mennyiért? Kit érdekel? Egyre jobban teljesít a gazdaság. -.appa.
