Hát hajjátok, csuda dógok vannak, amiket hall az ember úgy jártában, keltében. Mongya a kisjánka a rádióban, hogy megkezdődött az országgyűlés őszi időszaka. Ez még nem csudálatos, abban igazságotok van. Gyön az ősz, mennek a fecskék, kezdődik a parlament őszi időszaka, szüret gyön, meg ilyenek. Hanem, hogy felszólamlott a miniszterelnök úr. Mongyuk, e se csuda, mer emlékezzetek mán vissza, hogy szokott szóllani, ha éppen olyanja van. Na, most olyannya vót oszt szólott is. Aszonta, az a gyereklyány, hogy lehet lesz konzultáció. Na, mongyuk ebben sincs csuda, mer konzultáció mindig van. Olvastam, hogy igazit a jobbik tud tartani, mert az valós. Hát, hajjátok, jó az ilyesmit tudni. Lényegibe, ami megragadá, az én figyelmemet, a következő vót. Hogy megüté a fülemet, az őskeresztény szó. Ilyen alapú társadalom építése legyék, vagy valami ilyesmi. Hát hajjátok, ezen csudálkozák én el nagy erősen. Mer hogy, mit tudhassuk mi aztat, hogy: mi az őskeresztény alap. Mán csak, azér mondom mer, akkor nem kell rugódoznunk gyöhet az iszlám. Alapjait tekintve űk is keresztények. Ábrahámtúl származtassák magukat. Ilyenfomán osztán, mondhassuk űket is őskeresztény alapúnak. Közbe meg, itten vagyok a dillemmába. Értitek, lesz é nemzeti konzultácijó, a Soros-tervirűl, vagy nem lesz. Ugyi, azér az nem mindegy. Meg a se mindegy lesz í, atomháború vagy sé. Ezt még csak elmondom mán néktek. A rádióbúl hallám eztet is. Mer biztos montam mán, de az is meglehet, hogy nem. Nekem a konyhában, egy kimustrált ócskaság zsinyeg. Na, meghogy vasbetony a fal, hát csak a Petőfi, meg a Kossut gyön. Én meg a zene miatt, az előbbit hallgatom. Nem mintha jó lenne a zene, de legalább kevesebbet haplatyolnak marhaságokat. De azér igen. Asszonyga ottan egy reggel Marijanka, Teszem hozzá azóta megismételték. Nem gyönnek dógozni, osztán kimondják, vagy be, hogy a legjobb pillanatokból adnak műsort. Úgy ismétlésileg. Na, ha ez igaz vóna, közvetítenék a csendet. Mondom mán, hogy mit mondott Marijan, ne izgáguljatok mán. De, nem is mondá, inkább kérdé. Oszt nem csak úgy magába. A baj, a vót, hogy ki is hallatszott belüle. Hogy asszongya: nem lehetne eltenni az útbúl, ezt a Kimdzsong gyereket? Hát nem szószerint, de ez vala az értelem, a kérdésinek. Nem tudom neki mijér van útba, de ű dóga, ahogy az egyszerű bűdi ember mondaná. Most meg, én mondom. Hát kisjányom, tekincsed mán végig, azzal a huncutkás tekinteteddel, amit eddig a diktátorokkal, az amerikaiak tettek. Bénáztak. Eltették őket láb alól, hosszú-hosszú idő alatt. Ne feleggyed el, hogy azoknak nem vótak ám atomfegyvereik. Ráértek, az amik töketlenkedni, szarakodni, meg tutyi mutyiskodni. Ez, a Kim gyerek, elindítaná a rakétáit, amivel most játszadozik. Azzal a különbséggel, hogy benne lenne az atomtőtet. Akkor osztán annyi lenne, sok mindenkinek. Hát így hallgatom én a világ hirejit. -.appa.