Szeretett testvéreim, akik vagytok a hitben. Meg még abban a tévhitben, hogy az Uniónak csupán humanitárius, emberbaráti, mondhatni emberszereteti indíttatásai vannak. Hát, egy nagy frászt. Ott tartottunk ugye tegnap, hogy a migránsokat, akiket Európa mindenható urai, nem hasznosíthatónak találtak, mindenáron ránk akarják sózni. Azzal példálóznak, (és már hazánkban is kezdik elhinni) hogy 56-ban hazánk fiait, hogy fogadták odakinn. Azt mondják, hogy az ENSZ hozott egy határozatot 1952 novemberében, amelyik rendelkezett a menekültekre vonatkozóan. Aztán jön a maszlag, hogy ez alapján tudtak hazánk fiai, lányai különféle országokba menekülni 1956-ban. Meg kell hagyni, roppant előrelátó volt az ENSZ. Ezek szerint, már –’52-ben arra gondoltak: mi van, ha Magyarországon ellenforradalom lesz. (mert akkor ennek az eseménynek, még ez volt a besorolása). Hajátok, nem lesz azoknak a szerencsétleneknek hová menekülni. Ugyan drága cimboráim, mondják így egymás közt az ENSZ diplomatái: hozzunk mán egy határozatot. Fogták magukat, osztán jól hoztak egy határozatot. Aztán ebből, a már előbbiekben vázolt frappáns következtetés kerekedik. Véleményem szerint jön a további hülyítés: „így azt meg kell érteni, hogy valamiképpen nekünk is szolidárisnak kell lenni más országok menekültjeihez”. Na, ja. Csak, hogy a mi menekültjeink, tudták igazolni kik ők. Jó. Ismerjük el, bőven voltak közöttük köztörvényesek. De, akkor is, szinte mindenkiről tudták kicsoda. És, nem elfelejtendő, hogy őket is lágerekbe csukták. Mi több, ők sem hagyhatták el a tábor területét. Nem volt vergődés. Lázadás sem lehetett, meg követelőzés sem. Egy szebb, biztos jövő reményében, eltűrték. Aztán, közöttük is csemegéztek a befogadó országok. Nem választhatták meg, hogy hová mennek. Az egyszerűbb, képzetlen magyar menekültek hosszú hónapokig, éltek a lágerekben, míg valamelyik ország befogadta őket. A másik: na ja, csak hogy. A szolidaritás, ne jelentse már azt, hogy ők diktálnak. Ne ők határozzák, meg a dolgok menetét. Adjanak hálát Allahnak, hogy fedél van a fejük felett, hogy biztonságban vannak, és meg van az ellátásuk. Nem azt mondom én, hogy látványosan, de úgy szépen csendben, mind ennek örvendezzenek az Ő szívükben. Ne törjenek, zúzzanak, és erőszakoskodjanak. Természetesen, a magyarok befogadása estén sem, a jó indulat vezette, a nyugati országokat. Akkor nem válogattak volna annyit. Bizony, már akkor is munkáskéz hiány volt náluk. Lássuk be. Szó nem volt emberi jó cselekedetről. Az emberi cselekedetben a humanitárius szó, egy édes máz, ami az igazi mozgatórugókat elfedi. Aztán még egy apróság, amit nagy szeretettel felejtenek el, de azt nagyon szívesen. Szóba sem jöhetett, hogy a befogadó ország törvényeit, a befogadottak nem fogadják el. Persze, az akkori könnyebb helyzet volt, abból a szempontból is, hogy nem volt esetükben összeegyeztethetetlen vallási különbség. Most ez a vallási hova tartozás is jelentős összeütközésekhez vezet. Azt könnyedén megjósolhatjuk, hogy a későbbiekben feltétlenül, elkerülhetetlen mély konfliktusokhoz fog vezetni. Egyébként, részemről nem értem, azt sem hogy is van ez az egész. Hatalmas az igényük a szabadságra. Emlékezzetek csak vissza. A német táborban nehezményezte az illető, hogy maga a szállás, a konditerem milyen gyenge. Ezzel az erővel maradhatott volna otthon is. Ha hiszitek, ha nem. Én is, e mondó vagyok. Tessék nyugodtan otthon maradni. Nem kell itt Európában, mártír módra szenvedni.     -.appa.