Szeretett testvéreim, akik vagytok a hitben. Meg még abban a tévhitben, hogy nekünk itt semmi bajunk nem lehet. Azt olvasom, és ez megerősít benneteket tévhitetekben, hogy Korea tőlünk messze van. Ostobaság. Hát, egy tudatlan újságírótól nem is várhatunk mást. Valamikor a középiskolában kellett volna tanulnia ilyenekről, de azt már jótékony homály fedi. Reménykedjünk, hogy a nem kevésbé tudatlan, és ostoba amerikai elnököt a tanácsadói le tudják beszélni arról, hogy atomtámadást indítson Korea ellen. Egy atomtámadásnál, nincs messze semmi. Ide is elér, a hatása, csak később. Nem egyből hat, hanem szépen apránként fejti ki hatását. Gondoljatok bele. A Hirosimára, és Nagaszakira dobott bomba, a maiakhoz képest kicsi volt. Mégis mekkora rombolást, pusztítást végzett. A gondos amerikaiak, a legnagyobb pusztítást akarták véghezvinni, és vitték is. A cél elérése érdekében, a belvárosra dobták le a bombát. Hirosimában összesen 140 ezren haltak meg. A ledobást követően, 70 ezer ember azonnal meghalt. Ez, nem volt elég, 3 nap múlva Nagaszakira dobtak egy atombombát. Itt közel nyolcvan ezren haltak meg. 75 ezer sugár égett személy volt. Az ellátásba résztvevő orvosok, nővérek 90 %- a meghalt. Jöttek utána később, a kísérleti atomrobbantások, hiszen a Szovjetek is akartak atombombát. Aztán történt néhány atomerőműnél baleset, mikor is sugárzó anyagok kerültek a levegőbe. Amit nem tudunk: a sugárzás károsító következményei. Milyen hatással voltak? Vannak? És lesznek, az ember életére? Mert abban ne reménykedjen senki, hogy nincs semmi hatása. Sok sugárzás éri az embereket. Az űrből is ér minket sugárzás. A talajból is kapunk sugárzást, de maga az ember is sugároz, hiszen a növények a földből felszívják a radioaktív elemeket. Az állatok, de mi is megesszük a növényt. (többnyire, az állatokat is) Ezekből adódóan, van egy természetes háttérsugárzás. Amiről el kell mondanom, hogy nő. Mikor határőr voltam, az ABV szakaszban szolgáltam. A legérzékenyebb mérőműszernek, ha jól emlékszem IH-12 volt, aminek volt fülhallgatója. A lényeg. A szondafejen található reteszelő lemezek beállításával, a különböző ionizáló sugárzások, összesítve, vagy külön is mérhetőek voltak (alfa, béta, gamma). Egy becsapódást is lehetett hallani, kattanásként. A lényeg. A kilencvenes évek elején vettem egy szovjet, tengeralattjárós tiszti karórát. Meglepődtem, hogy még hajnalban is világított a számlap. Mondom Rudinak (a gyári polgári védelem vezetőjének): mérjük meg ezt az órát, hogy mennyit sugároz. Attól tartottam, hogy a Szovjet elvtársak, valami radioaktív anyaggal oldották meg, hogy a számok világítsanak. Bekapcsolom a műszert, folyamatos kattogás hallatszott. Azt mondja erre Rudi: ez nem az órádtól van. Ez a háttérsugárzás.  Valóban így volt. Mindenütt kattogott a műszer, jelezvén a becsapódásokat. Történt mind ez, egy teremben. A hetvenes évek közepén, a szabadban, a nap felé fordított érzékelővel, nagy ritkán tudtunk egy- egy becsapódást detektálni. Tehát nyugodtan elmondhatjuk, hogy az atomrobbanást követő, ionizáló sugárzások nem múlnak el nyomtalanul, az emberek életéből.              -.appa.