Szeretett testvéreim, akik vagytok a hitben, hogy most kedves madarunk, vizek feletti suhanásáról szólok majd. Hát, éppen nem. Úgyhogy tévedtetek. Mert bizony mondom néktek, alig-alig cikáznak fecskék a vizek felett. Eltűntek. Nem röpködnek, és csivitelnek felettünk. Nem kapkodják el, a ki tudja miféle repkedő valamiket. A minap említettem a békákat. No, a mai horgászatom alkalmával, egy cirka 3 centis kecskebéka ugrándozott előttem. Direkte nem írtam, hogy kicsi. Vélhetőleg mindenki tudja, hogy a megadott hosszúság, inkább rövidséget takar. Az elmúlt időszakban három írásomban foglalkoztam, a környezetvédelemmel. Bevallom nektek, amit most olvastok, azt szándékoztam megírni elsőre. Akkor miért nem írtam? Vártam, hogy ülepedjen a mondandóm. Egyébként meg minden mindennel összefügg, ahogy azt Hegel, nagyon helyesen megállapította. Na, hát most már tudjátok, és nyugodtan visszatérhetünk a fecskékhez. Biztos tudjátok, hogy amennyiben festés, javítás miatt a fecskefészket le kell verni, akkor azt utána pótolni kell. Műanyag fészket kell felhelyezni. Ezekbe, aztán még a veréb se nagyon költözik be. Töprengtem: mi lehet ezzel a baj? Lehet, hogy nem olyan hőfok viszonyok uralkodnak benne, mint abban, amit a fecskék készítenek sárból. Az sem lehetetlen, hogy megérzik a büdös műanyag szagot. Egyik sem lehetetlen. Horgászatnál, azt tapasztaltam, hogy a frissen beszerzett, mondhatni büdös petróleumra emlékeztető szagú műhalat nem támadja meg, még az aprócska, és mohón táplálkozó csuka kölök sem. Ha már így átkerültünk a levegőből a vízbe, akkor elmondok egy érdekes történetet. Kimentem, egy kis csatornára, rekreációs horgászatra. Kiérkezésemkor azt tapasztaltam, hogy az általam kiszemelt területen cirka húsz centinként pipál egy hal, többségében ezüstkárász. A vízinövényeknél fennakadva, vagy harminc döglött hal, zömében dévérkeszeg, de volt egy kisponty és egy kiscsuka is. Mondom magamban: ez a sok vízinövény jól elfogyasztotta éjjel az oxigént. Az akkor fel sem tűnt, hogy tőlem távolabb, sokkal több vízinövény van, és még sincs hal tetem, de még pipálás sem. A halastóból elkezdtek vizet engedni, és néhány perc múltán már kapás is volt. Napirendre tértem a dolog fölött. Otthon gondolkodtam, hogy: nagyobb hal, miért nem pipált? Miért, csak tenyérnyi, vagy kisebb döglött hal volt a víztetején? Néhány nap múlva, arra mentem autóval. A csatorna partra beállva egy zetor, és a tartályába szívatja a vizet. Azonnal lecsörgött. Megszületett a rejtély megoldása. Valószínűleg valamit elnézett a zetoros, és a tartályból, egy kis vegyszeres víz visszacsoroghatott a csatornába. Részint, az oxigénhiányba ez is bejátszhatott, hisz a víz elkezdi megtisztítani magát, de a halak pusztulását nem ez okozta, hanem a mérgezés. Ez a magyarázata annak, hogy a tenyérnyinél nagyobb halak nem pusztultak. A mérgezők hatást azzal jellemezzük, hogy mg/testsúly kg. Így aztán, az apróságok elpusztultak, a nagyobbak átvészelték a vegyszer bekerülést. Nem néztem utána, de lemerném fogadni, hogy élővizekből tilos vizet vételezni, permetszeres tartályba. Lényegében ennyit akartam mondani. Vessétek össze, az eddigieket, és utána vajon nyugodt szívvel kimeritek e mondani, hogy: nálunk nem csak papíron létezik a természetvédelme.                  -.appa.