Szeretett testvéreim, akik vagytok a hitben. Meg még abban a hitben, hogy a világot Isten, ezért, azért, amazért teremtette. Hogy nem jut valakinek az eszébe, hogy Isten kimérte, a tudás határát. Majd pont a teremtés titkát hagyja megfejteni. A lényeg. Keletkezett, vagy teremtették. Hát nem tök mindegy, hogy a ma használatos terminológiának megfeleljek. Megint csak, azt mondom. Legyen, a Ti hitetek szerint. Emlékezzetek a minap írtakra: Isten nem azért teremtette az embereket, mert szüksége lett volna rájuk. Azt is fejtegetik, hogy Isten Isten, így aztán nincs szüksége semmire. Az Isten, Isten itt nem az, mint amikor koccintgatunk. Miről jutott eszembe? Arról, amit mondanak: Az örökkévaló múltban sem volt magányos, tehát nem „barátot” alkotott magának. Szeret bennünket, de ez nem jelenti azt, hogy szüksége is volna ránk. No, azért itt közbevetném. Amikor népeket kellett meggyalázni, kiirtani, azért csak az emberekkel végeztette el. Azt mondják: Isten, ugyanaz az Isten lenne akkor is, ha nem teremti meg az embert, hiszen ő sosem változik. Hivatkozott rész (Malakiás 3:6) „Én, az Úr, nem változtam meg, de ti is Jákób fiai maradtatok!” Azt le kell szögeznünk, hogy a hivatkozás előtti, és utáni, rész nem ugyanazt takarja. Eléggé ki kel csavarni, hogy a megelőző értelmezést kapjuk. Ezért értelmezgetik, a bibliát, meg a különböző fordításokat. A következő magyarázat még a logikát is segítségül hívja támaszként. De Isten nem is vele egyenrangú „társakat” alkotott magának. Logikus, hogy nem tehetett így, hiszen ha Isten erő, intelligencia és tökéletesség terén egy magával egyenlő lényt alkotna, akkor többé nem Ő lenne az egyedüli igaz Isten, hanem attól kezdve két isten lenne – ez pedig nyilvánvalóan lehetetlen. Azt mondom én erre. Miért lenne lehetetlen? Nem is mondtam kérdeztem Az előbbiek megerősítéseként azt mondja: „Az Úr az Isten, és nincs más rajta kívül” (5Mózes 4:35) A hivatkozott részben ezt olvashatjuk: „Azért láthattad meg ezeket, hogy megtudd: az Úr az Isten, és nincs más rajta kívül.” Az okfejtést úgy folytatja: Isten minden teremtménye szükségszerűen kisebb és kevesebb nála. Az alkotás soha nem lehet nagyobb vagy akár ugyanolyan nagy, mint az Alkotója. Na, jó. De gondoljunk már vissza a paradicsomra. Az ott megjelenített ember, kicsit butácska, de aranyos teremtmény volt. Mondhatni Isten kedvenc állatkája, míg a kígyó el nem indította, a megokosodás rögös útján. Ezen lehetne polimezálgatni, hogy: jó vót ez nekünk? Hiányzott ez nekünk? De, most tényleg. Hát nem jól ellettünk volna, ott a paradicsomban. Tudatlanságban, békességben, és boldogságban. Ebben az értelemben helyeselhetjük, amit még az első posztban kiragadtam a költőtől. (''mert Isten arra teremtette az embert, hogy boldogan éljen,) '' De, nekünk a tudás kellett. Éva anyánkon keresztül hallgattunk, a sátánra. Jobb keserves munkával megkeresni a kenyerünket, (ahogy Madách írja) mint viribülni ott a paradicsomban, oszt magokat meg gyümölcsöket eszegetni. Azt még hozzáteszem, hogy a kígyó a tudást ígérte. A kockázatok, és mellékhatásokról szó nem volt. Ugye-ugye. Előírás hiba. Rosszul lett kioktatva, az első emberpár. Satanas, nem hívta fel az ősanya figyelmét, a következményekre. Ami, ugye kényszermunka. Honnan van, akkor az a marhaság, hogy a munka nemesít? -.appa.
