Oldalszárnyi kerengő, ez egy írásom címe. Úgy ítéltem meg, hogy a rengeteg jegyzetet átnézem, és ami összeillik, azt megpróbálom, úgy-ahogy egymáshoz passzítgatni. Olyasmi módon, mint a puzzle. Könnyebben ment, mint gondoltam. Nem meglepő, hisz minden mindennel összefügg. Ebből láthatjátok, hogy mindezen okosság később jutott eszembe. Ennyit arról, hogy az ember tanul, ami igaz is, de itt van rá a jó példa, hogy nem hasznosítja. Erre mondta, Bimbó prof: ne általánosítsunk! Az ellenpélda cáfol. Kommentben észrevételezték, hogy többször is visszatérnek újra elolvasni. Akad benne csemegézgetni való gondolat. Ezzel kapcsolatban, én azt gondolom, nem biztos, hogy ez jó. Talán célszerűbb lenne, ha egy írás könnyen értelmezhető lenne. Miért nem írom úgy? Mert nem tudom. Ennyi. Könnyed megoldásnak tűnhet kimondani, hogy eme írásnak filozofikus tartalma van. Én nem álltatom magam ezzel. Többen kategorizálják versüket filozofikusnak a Poeton. El kellene gondolkozni azon, hogy: mi is a filozófia? Most nem teszem meg. Az észrevétel kapcsán megjegyeztem: Valóban nem egyszerű. Tegyem hozzá gyorsan, hogy nekem semmi sem egyszerű. Sokáig azt hittem, hogy ezzel mások is így vannak, de rájöttem, hogy nem. Azt hiszem, túlbonyolítom a világot. A világ értelmezését. Így jártam, az általam kacatnak aposztrofált jegyzeteimmel is. Érdekes módon, többen is azt írták, hogy nem kacatok ezek. Értéket látnak benne. Ez számomra azt jelenti, hogy roppant módon udvariasak az emberek, akik a Poet-on olvassák írásaimat. Hogyan alakulnak, alakultak ki a kacatok? Ami megmaradt kacatként, az olyasmi, amit a mai napig fel tudok idézni. Át tudok érezni. Napjaink szempontjából nincs jelentősége. Tegyem hozzá, számomra. Párhuzamot lehet állítani, hogy biza, ez napjainkban is így történik. Ez nem meglepő. Az emberiség történetében nem változnak a dolgok. Ugyan változnak, finomodnak a módszerek, de a következmények maradnak. Az egyszerű nép kerül a szívóoldalra. (amitől nem fakad dalra) És! Ami még rosszabb, vagy: bosszantóbb? Nem tudom felhasználni a régi dolgokat, mint tanulságot a jelenben. Pedig biztosan jó lenne. Talán ezért is tartottam meg őket. A megmaradt kacatok, azért vannak meg, mert ezekre még vannak beugró emlékeim. Olyanok, amiket még fel tudok idézni, még átérzem. Ahogy vénülök, a kacatokat kezdem kidobálni. Nem tudom sokukról, miért firkáltam a fecnire a sorokat? Miért van a Wázlatok mappában, az a pár sor? Mit tehet ilyenkor az ember fia. Ott van előttem, az írás, aminek semmi értelme nincs. Akkor tépés, dobás a hulladékos dobozkába. A gépen pedig kijelölés, aztán del. Ilyen egyszerű ez. Legalábbis annak tűnik.               -.appa.