Illúzió, amit írtam, Te sem jártál ott. Hogy a mi világunknak sincs határa? Nos, ezen vitatkozhatunk, hiszen ami anyag, annak van mérhető kiterjedése, tehát vége is. Mit írhattam volna erre. Nincs szándékomban vitatkozni. Én nem vagyok materialista. Nem hiszek az anyagban. Az is csak illúzió. Ha elkezdjük szétszedni az anyagot, akkor a semmit kapjuk. A semmiből teremtődött, vagy keletkezett minden. Ki, hogy gondolja. A semmit véve alapul, a semminek nincs határa. A képzelet szült mindent. Valakinek a képzelete. Legyen világosság! És lőn világosság. Az emberek is képzelnek dolgokat, amikről azt hiszik, úgy van. Így van ez a tudományban is. Kepler ugye rájött, hogy a bolygók nem körpályán mozognak. Azért számolt és számolt, hogy bebizonyítsa, hogy DE. Megtisztelsz leveleddel és azzal, hogy megosztottad velem gondolataidat. Érdekfeszítő, amiket írtál. Sokáig el lehet rajta töprengeni. Meg is teszem, de Téged nem untatlak vele. Megpróbálom szószátyárságomat visszafogni és csak néhány mondatban válaszolni. Már csak azért is, mert Te így is érteni fogod. Platon valóban sok dolgot mondott, ami elgondolkodtató. Az ideatannal nem tudtam azonosulni.  Úgy értve, hogy akkor sem amikor, először találkoztam a tannal. Bimbó professzor egyéb dolgokban, sokszor idézett Platontól. Hume-el kapcsolatban. Hajlamos vagyok a szkepticizmusra. Azt gondolom, abban igaza volt, (kicsit átfogalmazva) hogy a kételkedés előrébb viszi a világot, a megismerésben. (Hozzátéve azért, hogy a világ nem ismerhető meg. Mondjuk, ezt én teszem hozzá. És jut eszembe hirtelenjében. Lehet, hogy csak én nem tudom megismerni a világot. A többiek megtudják). Azt mondom viszont, hogy a szék akkor sem létezik, amikor rajta ülünk. Amit anyagnak hívunk, annak a felépítő kis alkatrészei, olyan gyorsan pörögnek, hogy szilárdság látszatát keltik. Kételkedem abban, hogy olyan egyszerű lenne a világ, mint ahogyan azt, mi emberek leírjuk. Energia. Kezdődött azzal, hogy tömeg, meg sebesség szorzat. Most négyes-impulzus megmaradásról beszélünk. Ehhez kell persze egy Minkowski-tér. Van egy csomó kitaláció, amit bizonyítanak. Nem hiszem hogy, a világ néhány egyenlettel leírható. Minél nagyobb név valaki, annál tovább marad az Ő kitalációja. A többiek is azt bizonygatják, hogy bizony úgy van. Miért is kell annyi állandó, meg koefficiens? Amennyiben Isten kimérte a tudás határát, akkor könnyen meglehet, hogy nem úgy van. Azt gondolom Isten egy ujjcsettintéssel elindította a világot, ahogyan mi indítjuk a pörgettyűt. Aztán, azt hisszük, hogy agyalunk rajta, pedig az is csak része a programunknak. Vannak ezek a számítógépes játékok. Megbízod, hogy dolgozzon az embered. Ha nem mész időben a termékért nem dolgoznak. Lehet őket tanítgatni. Csinálják, amire utasítod őket. Attól még nem valósak. Úgy gondolom, mi sem vagyunk valósak. Részei vagyunk, egy tervnek, programnak és tesszük a dolgunk. Azon is el lehetne csemegézni, hogy: mi is a lélek? Elnézésedet kérem, hogy mégis hosszan írtam. Ne haragudj érte, de felvillanyoz, amikor rájövök, hogy a beszélgető partnerem érti, miről beszélek.  -.appa.