appasztorik

Akarmi, mint egy szatócs bót

Gondolódzkodás a magyar mentalitásról

2017. január 22. 13:14 - appasztorik

mentalitástól

Szeretett testvéreim. Kik vagytok a hitben. Meg még abban a tévhitben, hogy Mi Magyarok, minő nagyszerű népek vagyunk. Legutóbbi gondolódzkodásombam, nem átallottam azt mondani, hogy lelki beállítottságunk, lelki gyökereink inkább az Iszlámhoz kötnek minket. Ezért van, hogy gondolkodom, a hozzáállásunkról, és egyben ódzkodom a hozzáállásunktól. Most persze fel lehet hördülni. Felvettük István által a keresztséget. Azt mondják történészek, hogy elkerülhetetlen volt, az adott történelmi helyzetben. Az is kétségtelen, ránk nem igaz, amit az ÚR angyala ígért, „nagyon meg sokasítom az utódaid számát”. De, hihetetlenül összeférhetetlenek és kötekedők vagyunk egymással szemben is. Mi köze ennek az Iszlámhoz. Közös tőről fakad a vallásunk. (tehát a kereszténység és az iszlám) Javaslom, kanyarodjunk vissza, a történetben, amikor Hágár elmenekül Száraj elől. Emlékezzetek rá: mi történt a Lahajtói-kútnál. Itt tesz ígéretet Hágárnak az ÚR angyala arra nézve, hogy megsokasítja utódainak számát. Mellette ilyeneket mond még. „Ím teherbe estél, és fiút fogsz szülni. Nevezd Izmaelnek, mert hallott az ÚR nyomorúságodról”. Valójában itt jön, ami ránk is igaz. Folytatom. „Szilaj ember lesz ez! Kezet emel mindenkire, de rá is mindenki, kárt tesz testvéreinek, ahol csak tanyázik”. Most mondhatnánk azt is, hogy a 3D játékhoz szükség volt kötekedő népre. Vannak olyan játéktok, amelyben a jámbor népeket kirabolják, elhurcolják, szívatják őket lépten, nyomon. Sarcot vetnek ki rájuk, meg a mi rosszat csak el tudtok képzelni.  Aki nem hiszi, hogy egy jól, vagy rosszul megírt játék része vagyunk, annak mondok mást. Lehet az Iszlámra azt mondani, amit nem régiben idéztem a biblia forgatókönyvéből. De, azt mondom, tekintsünk körbe, a népek között. Nos, mindenütt vannak ellentétek, még Svájcban is. Igaz egyik kanton utálja a másikat. Nem helyes házasságot kötni másik kantonbelivel. De, ők azért, egymás termékeit megveszik. Van valami összefogás féle. Amivel azt mondom, hogy létezik a dolgokhoz, a mienknél valamivel jobb hozzáállás is. Nézzük, hogyan válik külön a két fiú sorsa. Hágárt Izmaellel egyetemben (képletesen mondva) elzavarják a háztól. Hágár lemond arról, hogy a gyermek életben marad, hisz tömlőjéből elfogyott a víz. Ott hagyja a gyermeket egy bokor alatt. De egy angyal kiáltott Hágárnak a mennyből: „Mi van veled Hágár? Ne félj, mert meghallotta Isten a fiú hangját ott, ahol van. Kelj föl, vedd fel a fiút, és fogd kézen, mert nagy népet támasztok belőle.” (Hágár is elfelejtette, a Lahajtói ígéretet) Legnagyobb csodálkozására a közelben meglátott egy forrást. Isten műve volt ez! Gyorsan odaszaladt, megtöltötte a tömlőt vízzel, és megitatta a fiát. Most már tovább tudtak menni. Szóval happy end van. Isten megsegítette Izmaelt, felnőtt. Párán pusztájában lakott, ahol íjász lett. Anyja később Egyiptomból hozott neki feleséget, ahonnan ő is származott. Régebben szólottam róla. Ábrahám temetésén, ott volt Izsák és Izmael is. Lezárásként. Izmaelnek 12 fia született, és 137 évet élt.      -.appa.

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://appasztorik.blog.hu/api/trackback/id/tr212145233

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása