Szeretett testvéreim, akik vagytok a hitben. Meg még abban a tévhitben, hogy azért alapvetően az embernek jó dolga van. Tesz, amit tesz. Ezt méltányolják, vagy büntetik az égiek. Összességében ezek az égi hatalmasságok jóságosak és segítik az embert. Kicsit zavarónak érzem részemről, hogy hozzáteszik: akik megérdemlik, akik hagyják, akik megtesznek érte mindent. Hogy van ez? Hát akkor nem úgy van, hogy: a bugyuta emberkéket gardírozzák, ezek a jóságos lények? Fogadjuk el, hogy: nem bizony! Bizonyos, az ember nagyon vágyik arra, hogy jó sora legyen. Magától nem tudja létrehozni, (nem képes rá, lusta, meghaladja a lehetőségeit stb.) ezért segítséget kér. Most, akinek felcsillant a szeme, lehűtöm a kedélyét. Nem tuti tippet tudok és nem napjainkról van szó. Nem állami, vagy banki segítséget gondoltam. Úgy vélem, ennek a segítő folyamatnak a szellemi magjai az emberiség gondolkodásának kezdetén szétszóródtak. Csírái szépen fejlődtek. Vélem az új magok elvetésére is sor került később. Megtörténik kialakulása, a jósok, igazmondók, varázslók, táltosok és politikusok kasztjának. Ők azok, akik befolyással bírnak. Hogyan kezdődhetett ez? Az ember létrehoz egy világot a képzeletében. Egy olyat, amelyről nyugodtan elmondhatjuk, hogy a legkedvezőbb, mondhatni eszményi az Ő számára. És, hogy tényleg az legyen Istenek, angyalok, vagy egyéb szellem lények védik. Mint azt tudjuk semmi sem tökéletes, így a saját kis világunk sem. Bizony vannak hiányosságok, sőt hibák is. Megoldás gyanánt kénytelen, kelletlen gonosz erőket kell feltételezni, mi több létrehozni a gondolatvilágában. Gondolat ide, vagy oda nem működik ez olyan egyszerűen. Valami úton-módon segíteni kell. Így lesz része az egésznek, hogy bizonyos alaki, formai rituálékat kell elvégezni. Ennek hatására ezek a szellemlények, legyenek azok jóságosak, vagy rosszakaratúak, hajlandóak az emberek kedvében járni. Akként cselekszenek, ahogyan azt az ember kéri. Tehát csinálsz valamit, a szellemlény kedvébe járva, akkor a szellemlény is csinál neked valamit, ami a Te kedvedre van. Ostorozhatjuk a megvesztegetést, a korrupciót. El van ültetve az ember lelkében és ki is hajt. Nem régiben megállapítottuk: három a magyar igazság, negyedik a ráadás. Legalábbis én megállapítottam, Ti meg legfeljebb hüledeztetek. Hogy lehet, ilyet még csak feltételezni is, egy ilyen mindenekfelett álló és becsületes népről. Elnézést az elszólásért. Nemzetről. Azt ugye tudjuk régről, három a magyar igazság. Konkretice, így még nem mondták ki (illetve én a múltkor). Lopni, csalni, hazudni. Negyedik a ráadás, a korrupció.  Mikor kezdődött a megvesztegetés, az ellenszolgáltatás kérése? Nem hazánkban, hanem úgy általában. Közmondásokat említettem az imént. Kéz kezet mos. Ha, Te megvakarod az én hátamat, én is megvakarom a Te hátadat. A kezdetekről annyit, hogy már a bibliában is így van. Valamit, valamiért. Lehet, egyedül vagyok ezzel a véleményemmel, de bennem ez nem fér össze, az önzetlen jóságról alkotott képpel. Konklúzióként annyi: az emberben genetikailag benne van a korrupcióra, a harácsolásra való hajlam, meg teszem hozzá a gonoszság is. Dacára az özönvíznek. -.appa.