Na, hajjátok betyárul koncentráltam, hogy mellé ne nyújjak. Mijér? Mijér? Azérmer a billentyűzetet olyan hülyén alkották meg, hogy a té meg a zé bötű ottan van egymás mellett. Hát gondojjatok mán bele jó gyerek. Hogy gyött vóna az ki? Megkövezem a miniszterelnök urat. De, amúgy meg kulturálisan is vagytok ottan, hogy tuggyátok, ez nálunk, nem legális kivégzési forma. Még akkor se, ha nagyon elhívatott, meg keresztény is a kormány. Merhogy ugye a bibliában van ez a megkövezés. Amúgy meg már migránsék is inkább levágják az illetők fejét oszt megnyugodnak. Nyugogyanak békibe. De, kulturálisan én is vagyok ottan, hogy kövezéskor nem uraznék. Hát csak azér, hogy megnyugodjatok. De, Ti ne úgy, mint azt előbb szíveskedtem említeni. Remélem most mán érdekel benneteket, hogy miért is követem meg. Értitek? A címszereplőt. Emlékeztek rá, hogy személyesen támadtam meg. Ne ércsétek mán férre. Nem úgy, hogy totálisan. Így képletesen a rossz őtözködése miatt. Hát hajjátok. Én tudom mi az önkritika, mer a cocilizmus építésekor kellett gyakorolni. Mára mán ez kiment a népszokásból hála Istennek. Nem vezetne az jóra, ha mindenki, csak úgy megbánná, amit tett. Sajnálom, de bennem megrögződött. Elnézést, hogy a kor szellemével ellentétben megint önkritikát gyakoroltam. (meg mán megint) Lehet hajjátok, hogy a múltkor nem vót igazam. De, ez a végkifejletre még elmúlhat. Mongyam hát amit akarok, mer miattatok mindig magyarázkodni, meg magyarázni kell valamit. Szóval befordulok a gondola sorba. Mer bótrúl beszélek, de tuggyátok tik. Hol fordultam be? Ott ahol, (a madár se jár) papírtörlők meg budi papírok vannak. Amúgy az egészségügyi, meg toelitte, csak nem akartam fitogtatni. Ott gyön velem szembe egy fiatalember. Megin értetlenkedtek. Nem Viktor, még nála is fiatalabb. Rövid haj, zselézve. De mongyuk ez egyáltalán nem érdekes, csak a nő olvasókat érdekli az ilyesmi. Na, kapaszkoggyatok meg. A fiatalemberen két számmal kisebb zakó vót. Nem csak a gombok feszültek, de az ujja is sokkal rövidebb vót. Nem ám csóringer vót. Kütyü a kezejiben, osztán úgy iparkodott, meg nézegetett a szemeivel, mint akinek valójában ténylegesen dóga van. És lássátok mégis, kis zakóban járkált. Akkor biza ez a trendi. Akkor meg a miniszterelnökünk is járkálhat kis ruhában. Mán csak azért is, hogy jobban látszik az arca. Nehogymán a nagy zakó elnyomja a kicsi arcát. Most gyön a fordulat. Ne értetlenkeggyetek mán. Nem az gyön, hogy mégis megkövezem a miniszterelnök urat. A gyön most, amit előre vetíték úgy stilárisan. (Ne is gyertek azzal, hogy a stilárisan nem jó szó, mer jó szó. A gépállat sem húzta alá) Sejtetém ugye, hogy fordulat állhat be, a történetben. Na, hát az van most. De meg még, nem várt. Ezt még én se vártam, pedig tuttam. Mer ugye a remek szerkesztés miatt vártátok ugyan, de nem eztet. Képzejjétek mán el, aztat fundáltam ki, hogy ennek a fiatalembernek annyira megtetszett, ez a nagyon vékonyan csíkozott zakó, hogy megvette. Biztos tuggyátok, hogy a turkálóban nincs méret választék. Így osztán, szegíny ember kénytelen kelletlen megvette a kicsi zakót. Na, itten a kelletlen tényleg nem jó szó, mer kellett neki. Amúgy nem vette vón meg. Most meg örömhírt osztok meg véletek. Mer nem tudom megállni, annyira repesek. Ma 11. 23. van. Na, ez nektek, most tennap vót. Ha később olvassátok, akkor meg ki tuggya mikor. Azt mongya rádió, hogy az idén a magyar mezőgazdaság történelmi, vagy világrekordot ért el. Egy csomó mindenben. Ezt nem pont így mondták, de attúl még értitek. Mongyuk ki nyugodtan, hogy ez örvendetes. Errűl kéne példát venni, az iparnak. Most aztán nehogy gyöjjetek mán nekem azzal, hogy nincs is magyar ipar. Mer igenis van. A mútkor monták, hogy jól tejjesít.  Okoskák. Hogy tunna jól tejjesíteni, ha nem vóna. Na, ugye, hogy igazam van. -.appa.