Szeretett testvéreim, akik vagytok a hitben. Meg még abban a tévhitben, hogy Az ember atomjaiban is ott rezegnek az elektronok, meg ott rohangálnak a pályájukon. Ha, már energia, akkor ez is szabályozható. Tanulható, hogy ne fújjon le egyből az egész gőz, ami a rendszerben van. Esetleg, az irányt lehet meghatározni. Azt mondhatjuk, az emberek többnyire nem esnek egyből egymásnak. Vannak súrlódások, villongások. Apróbb veszekedésekkel vezetik le a feszültséget, az ingerültségüket. Vegyünk néhány, szinte mindenki által ismert mondatot, ami a nagyobb probléma elkendőzősét szolgálja. Miért oda tetted? Ne dobd le a földre a szennyest! Vegyél papucsot! Hányszor mondtam, hajtsd le a WC ülőkét? Mivel a másik fél is ideges, vannak válaszkérdések: mikor Te hagyod ott, akkor lehet? A legrosszabb akkor következik be, amikor mind a két fél csúcsra van járatva. Alapesetben azonban láthatjuk, hogy arra megy ki a játék, hogy szétforgácsolják az alapproblémát, több kicsire. Megy ez egy ideig. Várnak: hátha jóra fordul? Ettől még sok házasság végződik válással. Munkahelyi problémák esetén felmondással. Mondhatjuk, hogy meg kell próbálni kontrollálni, hogy tompított formában jelenjen meg a felszínre kerülés. Összességében azonban azt kell mondanunk, hogy az érzelmek nem befolyásolhatóak tudatosan. Mindjárt hozzá is teszem, hogy ez is olyan féligazság féle. Megpendítettem már, hogy lehet azért valamit mérsékelni. Arra lehet készülni, hogy a mindennapok történései ne borítsák ki annyira az embert. Mondom is hogyan. Le kell írni. Na, nem úgy, mint a bank az adósságot. Fog az ember egy irkát, (füzet) és abba irkál. Az irka, azért van, hogy irkáljanak bele. De, mit jóember? Kérdezik most többen is. Azt, hogy napközben: mi borított ki? Mi háborított föl? Min húztad fel az agyad? Néhány szavas kis jegyzetre kell itt gondolni. Véletlenül sem arra, hogy írni kellene egy új Ulisses-t. (Azt megtette Joyce) Ezeket a kis feljegyzéseket aztán este összegzi az ember. Meglepő módon, már aznap este is lesz közte olyan, amire már nem is emlékszik. Arra emlékszik, hogy bosszankodott valamin, hiszen írva vagyon. Ezt az emlékeztető sort kihúzzuk. Vasárnap este, neki buzdulván az új hétnek át kell olvasni az elmúlt hetet. Ugyanúgy járunk el, mint a napi olvasás során. Ami a párszavas jegyzet alapján nem ugrik be, kihúzzuk. Hó végén szintén csinálunk egy ilyen szortírozást. Nem dereng mi volt a bosszantó? Kihúzni. Így megtudhatjuk, mégis mik azok amik rendre megmaradnak. Ezek azok, amik maradandó hatást, mondjuk ki károsodást okoznak, a mi kis lelkünkben. Ennek hatására kezd ráérezni az ember és azt mondja: nem foglalkozom vele. Nem idegesítem magam vele, nem ér annyit az egész, hisz hétvégére úgyis elfeledem. Ilyen módon megtudjuk mi is az, ami túlzottan irritál. Mi az, ami felingerelt és túlreagáljuk a dolgot?    -.appa.