Szeretett testvéreim, akik vagytok a hitben. Meg még abban a tévhitben, hogy nyugodjunk meg, mert az életnek van célja és értelme. Mondanak mindent: a gyermek, a tökéletesedés, Isten és az ő útjának megismerése, a bölcsesség elérése. Tekinthetjük ezt így? Ha, rábólintottatok, akkor az előbbiek szerint, az életnek van célja és értelme. Azt mondom én erre: azért ebben ne legyünk olyan biztosak. Nietzsche úgy véli az élet kihívás, kaland. Az egyszerű ember, ezt küzdelemnek érzi és akként éli meg. Mondhatjuk, nem vagyunk egyformák, nem egyformák a lehetőségeink sem. Az emberek többségének valójában tényleg küzdelem az élet. (itt most nagyvonalúan kihagyjuk azokat, akik vegetálva, egyik napból sodródnak a másikba) Küzdelem a megélhetésért. Küzdelem a napi gondokkal, amit átsző a félelem. Félelem az ismeretlen jövőtől, a betegségektől és végső soron a haláltól. A félelem nem válogat, mindenkit megtalál. Azt már mondtam, hogy az ember hisz, de gondolkodik is. Sokszor megfogalmazódik életünk során, hogy jó, jó: de mi az értelme? Vannak dolgok, amiről azt mondjuk: aha, értem. Aztán jól belegondolva nem tudjuk megmondani: mi is az értelme? Mi a világegyetem, (az űr, a bolygók, a galaxisok) értelme?  Tovább megyek. Mi az élet értelme? A bolygók jól ellennének a nélkül is, hogy élet lenne rajtuk. Forognának, kóvályognának ott az űrben, ahhoz nincs szükség arra, hogy élet legyen rajtuk. Értelmes életre (a mi kategóriánk) meg végképpen nincs szükség. Hacsak az nem, hogy tegye tönkre a bolygót, meg az ott található élőlényeket. A zárójeles közbeszúráson azt értettem, hogy jelen esetben az emberi életet tekintjük értelmes életnek. Most úgy tudjuk, hogy egy pillanat alatt keletkezett a világ, cirka 14 milliárd évvel ezelőtt és az óta tágul. Felvetődik a kérdés. Hogyan szűnik meg az élet? Nos, ha addig meg nem szüntetjük, vagy valami közbe nem jön, (mondjuk egy üstökös, egy kisbolygó) akkor a napunk átmegy vörös óriásba és elégeti a Földet. Most így tudjuk. Tehát nem úgy, mint ahogy tévesen sokan hiszik, hogy a nap kialszik és mint mikor kikapcsolják a fűtést, megfagyunk. Induljunk ki a valóságból. Úgy gondolom a világegyetemnek nincs értelme és célja. Úgy értve, olyan célja, ami emberileg megérthető lenne. Ebből következőleg, az emberi életnek meg főleg nincs értelme. Annak érdekében, hogy csak egy kicsivel is rosszabbul érezzétek magatokat. Hozzáteszem, hogy egyedül vagyunk a végtelen és üres, roppant sivár, borzalmasan hideg (abszolút nulla fok, ‒273,16 °C ) univerzumban. Az üreset úgy értettem, hogy a mindenség 96%-áról nem tudjuk, hogy micsoda. Nagyképűen azt mondjuk, hogy vannak elképzeléseink (ami oly annyira nagyon halovány, hogy nem is dereng). Nem elég ugyanis, hogy nem tudjuk, de nem is tudjuk érzékelni az emlegetett 96 %-ot. Nem tudunk kölcsönhatásba kerülni vele. Az ember vigasztalgatja magát, sokszor felveti, hogy van értelmes élet, hogy nincs egyedül. No, hátha van és ilyen gyilkos ösztönű teremtmény amilyen mi, akkor nem sok örömünk lenne benne. Mások abban reménykednek, hogy Isten, az Istenek óvnak, védenek bennünket. Szerintem ne reménykedjetek. Ezt az egész teremtést már régen megbánta, aki csinálta. Az is csak fantazmagória, hogy a tudományos gondolkodás, (mi mondjuk meg, hogy mi a tudományos) az elért eredmények, egyre hitelesebb képet adnak az anyagi világról. Egyesek odáig merészkednek, hogy azt mondják: tudásunk bővülése egyfajta kontrolt biztosít számunkra a világ felett. Hát nem megmosolyogtató? Még hogy, tudás, meg kontroll?  -.appa.