appasztorik

Akarmi, mint egy szatócs bót

Diskurzusok (VI)

2016. október 07. 06:07 - appasztorik

Azt is el kell mondanom a költőkkel kapcsolatban, nem csak érzékeny lelkületűek, hanem bizonytalanok is.  Ezért is van talán, hogy kevés költő van, aki milliárdos lesz. Jól eltöprengenek, morfondírozgatnak. Az idő közben szalad. Ezt tudjuk Petőfi óta. A közgazdászok óta meg tudjuk, hogy az idő pénz. Én meg ugye, kedves költőtársamat biztatgattam, a következő módon: A versekkel kapcsolatban elejtett mondatoddal kapcsolatban. Úgy látom megérintett, hogy minden hiábavalóság az ég alatt.  Ez egy nagy igazság. De! Egyszer azon fogsz merengeni. Mi lett volna ha, kiadom. Mi lett volna, ha (Téged idézlek) adok magamnak egy esélyt. Na, most jól összezavartalak. A pénz nem boldogít, mint tudjuk. A hiánya tesz boldogtalanná. A végén eljutsz oda, hogy: verset írni is minek? Na, ennyi minden után ideje befejeznem Nem azért írtam bármit is, hogy tanácsot adjak. Teljesen tanácstalan vagyok én is. Önkormányzat, meg Kormányhivatal van. tanács már régen nincs. A legjobbakat kívánom ezen az égzengéses, esős reggelen. Te még valószínűleg aluszkálsz. Azt hiszem erre a szép befejezésre senki sem számított. Részemről nagyon meg voltam vele elégedve. Frappáns. Nem minden sikerül azért így. Nem az én hibámból feltétlenül. Ugye mindég mondom, hogy a nyelv alkalmatlan arra, hogy pontosan közöljünk vele valamit. Itt is az történt. Marad akkor a magyarázkodás. Ami azért valljuk be, hogy kicsit viszolyogtató. Számomra legallábbis. Kicsit olyan lükének érzem magam. Az alábbi módon próbáltam kimászni belőle: Úgy értettem a siker orientáltat, hogy értelmét látja a cselekvésnek. Ültetni, buszogtatni, ottan a növényeket, meg ilyenek. Nem utolsó sorban a büszkeség, hogy ezt én, a két kezem munkájával termeltem, hoztam létre, meg ilyesmi. Úgy, hogy ne tagaggyad mán, hogy sikernek veszed a termelést, meg a mit tudom én, amit csinálni kell egy kertben. Én mondjuk, oda venném a megevést is. Kaptam már termelőtől nagy büszkén olyan általa megtermelt zöggyirűl valót, hogy csak csudálkoztam erősen egy irányba. Olyan büszke volt rá, hogy elfogadtam, osztán farigcsáltam, míg kiszedtem belőle valami konyhára valót. Szóval nem a versre gondoltam. De, ha már itt tartunk, hogy áll a kötet összerakása? Én értem ezt a dumálós napot. Közben azért egyebet is csináltok gondolom. Ide menni, oda menni, az jó. Igaz utána rájön az ember, hogy na ebből se volt semmi, de legalább eltelt a nap. Nem tudom milyen a facebook. Sose voltam tagja. Ne lepődj meg. Manapság a kihasználásra megy a dolog. Előadnak mindenféle dolgokat, aztán kiderül, hogy csupán a pénzedet akarják lenyúlni. Segíts ezen, tedd meg ezt. Ezért, azért, amazért. Neked is jól esne, ha segítenél. Ami igaz, csak rajtad nem segít senki.  -.appa.

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://appasztorik.blog.hu/api/trackback/id/tr4811777183

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása