Szeretett testvéreim a hitben, meg még abban a tévhitben, hogy valaha is az egyszerű embereknek jobbra fordul a sorsuk. De, nem. Csak majd akkor, ha jobblétre szenderülnek. Mondottam ugye, hogy megosztják a társadalmat, az embereket. Nyúzóink meg nyugodtan halászgatnak, az élet zavaros vizein. Mit is értsünk megosztás alatt? Megoszthatók települések szerint. Azt leszögezhetjük a kis települések hátrányosabb helyzetben vannak. Pártok szerint is megoszthatóak az emberek és persze a települések is. Egyre inkább annak van előnye, aki kormánypárti. Azoknak a településeknek többet juttatnak. Így alakul ki, hogy a pártokat illik elvakultan dicsérni. Ebből a szempontból tehát a kormánypárti város, illetve településvezetés előnyt élvez, maguk a lakosok is részesülnek a fejlesztések miatt, de a nem kormánypárti településeknél a lakosság is büntetve van, amiért nem a kormánypártot választották. Honnan tudhatták volna, a sok szélhámos közül melyiket válasszák. Többségében kiderül, az választáskori ígéret volt. Mondom még ezt azért is, mert a levitézlett politikusokról mindég kiderül, hogy ezt csinálta azt csinálta. Párszor még uralmuk alatt kiderülnek a stiklik, mindig van, aki túlzásba viszi a harácsolást. Ez jót tesz a pártnak is. Úgy tűnik, ez a párt nyíltan és becsületesen végzi a dolgát és kidobja soraiból, akik becstelenek, akik nem méltóak a párttagságra. Ez egy jól felépített színjáték, amit be is vesznek az emberek. Megjegyzem, a másik oldalon lévő politikusok sem feltétlenül butábbak, mint az uralmon lévő párt politikusai, de nem is becsületesebbek. Amikor nincsenek hatalmon, akkor becsületesebbek, mert nincs annyi lehetőségük az eltévelyedésre. Azt sem szabad elfeledni olyasmi ez, mint a sakk, a másik oldalon is lépnek. Boncolgathatjuk a dolgokat, amivel gyakorlatilag nem tudunk elérni semmit. Az elméletben igazságot keresünk. A politikában viszont erőviszonyokról van szó. A politika, akarati tényezők területe, de a döntések kényszerből születnek. Az objektív szerkezettel összefüggésben kell lennie. Nem pusztán szimpátia kérdése. Erre mondhatjuk, hogy a történések, az emberek háta mögött történnek. Mindenki akar valamit. A sokféle akartból, tevékenységből olyasmi keveredik ki, amit senki sem akart. Azt sem szabadna feledni, nem tudhatjuk, hogy amit most teszünk, annak milyen hatása lesz. Ne a közeljövőre gondoljunk. Milyen ellentmondást eredményez „x” év múlva? Gondoljuk végig. Úgy vélem, 2011-ben a határsértőket vissza kellett volna vinni a másik partra. Hajójukat elsüllyeszteni és kész. Nem lett volna ez, az irdatlan emberáradat. Teljességgel meglepett, hogy befogadják őket. Könnyen beszélek. Én határőr voltam. Arra voltunk kiképezve, hogy felszólítani és ha, nem áll meg figyelmeztető lövés, ha akkor sem áll meg, célzott lövés a határsértőre. Erre is vonatkozik, hogy az időkerekét nem lehet visszafordítani. A politikusoknak tanulniuk kellene az elkövetett hibákból. Nem ezt teszik. Népszerűségük és hatalmon maradásuk érdekében sutba dobnak olyasmit, aminek megvalósítása a jelenben szükséges lett volna. Vigasztalásul azért gondoljunk arra, amiről már szólottunk. Igazából nem tudhatjuk, a jelenben lezajló folyamatok, cselekvések, milyen hatással vannak a jövőre nézve. Egy bizonyos: a társadalomban, csak az marad fenn, amit az emberi tevékenység fenntart. -.appa.
