Szeretett testvéreim, akik vagytok a hitben. Meg még, abban a tévhitben, hogy az ember vállalja a felelősséget a tetteiért. Pedig nem. Amint azt említettem Freud a pszichoanalitika kitalálásával felmenti az embereket, a felelősség vállalás alól. Az emberek nem hibáztathatóak tetteikért. Az ember nem szabad akaratából teszi azt, amit tesz. Azt mondja ez az agyturkász, hogy az ember cselekvései, nevelési és más hatások eredményeképpen jönnek létre, azért teszi azt, amit tesz. Ilyenténképpen, nem felelős a cselekedeteiért. Mondjuk ki, ez a szemlélet nem idegen az embertől. Az ember nem szeret felelős lenni. Mindég, mindenütt más a hibás. A paradicsomban is a kígyó sugalmazása miatt tette, amit tett. Ettől még megkapta a büntetését. Megszűnt a paradicsom illúziója. (lehetünk most is, a paradicsomban, csak másképpen éljük meg) Összegezve a dolgokat és magyarul kimondva, az ember sohasem vállalja tettei következményét. Mindig hárít. Kivétel, amikor azt hiszi, hogy jót cselekedett. Akkor bátran kiáll. Íme, ez vagyok én. Apropó. Gyakorta védekezik úgy az ember, de hát én jót akartam. Emlékezzünk csak a mondásra: a pokolba vezető út is, jó szándékkal van kikövezve. Ezt lehet értelmezgetni. A sok jó szándék, rosszul sül el és az illető a pokolba kerül. Avagy, (jó szándékkal, van kikövezve) a kikövezés történt jó szándékkal, hogy a pokolba tartók el ne tévelyedjenek az úton. Egyébként meg még az is hozzátartozik, hogy az ember kényszeres cselekvő. Lásd a 16-17. századi vallási üldözéseket, vagy a boszorkányüldözéseket. (mellesleg ekkor úgy becsülték, hogy 10 milliárd ördög létezik) Közelebbi példa a II. világháború. Szóval az ember képes elragadtatni magát, engedvén az eszmék csábításának. Később persze mondhatja: én nem akartam, hittem neki, rávettek. Akkor nagyon lelkesen csinálja, amikor elhitették vele, hogy ez a teendője. Megfogadja az idők szavát. Tudja: neki, ezt, meg ezt kell csinálnia. (amikor mondjuk ki, bepalizták). Szervezkedik, hisz benne, agitál mellette. Így volt ez, a szocializmus indulásakor is. Ne mosolyogjuk meg azonban az akkori embereket. Most is ez megy. Mi is ezt csináljuk. Az emberi történelem ismétli önmagát. Felkapott lesz egy tan, egy nézet, egy eszme, akkor az elindul hódító útjára. Felbukkan a morfogenetikus mezőből. Mikor elég ember ismerte meg, akkor robbanásszerűen kezd terjedni az emberek között. Ezek szerint nem csak majmoknál működik a dolog. Nem tudom, emlékeztek e arra, hogy volt a történet a századik majommal. Hogyan tanulták meg, hogy a homokos krumplit meg kell mosni. Aztán a szomszédos szigeteken is mosni kezdték a táplálékot. Hogyan zajlott ez Angliában, a kék cinkékkel. Hogyan tanulták meg kicsipegetni a tejesüveg fóliáját és inni az üvegben található tejből. Aztán a II. világháború után, mikor újra lettek tejesüvegek, újfent dézsmálgatták a tejet. Mi több, egyszer csak a francia cinkék is kicsipegették a fóliát. Szóval a tudás, valamilyen úton, módon előbukkan a világegyetem óceánjából (ahol csak rezgések vannak) és terjed. A fiatal egyedek hamarabb érzékelik, hamarabb részesülnek a tudásból. Napi szinten megtapasztalhatjuk, hogy a fiatalok milyen hamar sajátítják el az új technikai eszközök használatát. Mondhatjuk, benne van a levegőben. Nekik. (mármint a fiataloknak) Az idősödő korosztályoknak egyre kevésbé. Éppen ezért, ők nehezebben sajátítják el a dolgokat. -.appa.
