Padlón vagyok,
mint a porok.
Szégyellem magam,
most megint nyavalygok.
A sors szeszély,
elsodorta az estét.
Dobál a kétség,
szerethetek még.
Lelkemben szaporodnak a félszek,
Úgy érzem, nyomott vagyok és félszeg.
Mond el, Te biztos érted,
mert én, most nem beszélek.
-.appa.
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
