Szeretett testvéreim, akik vagytok a hitben. Meg még abban a tévhitben, hogy a terrorizmus minden kérdését kibeszéltem. Hát közel se, de megnyugtatásotokra közlöm, hogy már én is unom. Kettős értelemben is. Részint unom magát a terrorizmust. Másrészt azt is unom, hogy ezzel kell foglalkoznom. Úgy döntöttem, többet nem törődöm vele. Ezt így ki lehet mondani (oszt majdcsak lesz valami). Abban biztos vagyok, hogy a terrorizmus nem szűnik meg. Gondoljuk végig. Az arab népek, nyugodtan élik a megszokott életüket. Igaz elnyomásban, de békében. Tegyük hozzá, hogy a szíreknek, jóval több pénzük volt az elnyomásban, mint nekünk itt a jólétben, kies kis hazánkban. Szóval éldegélnek ott az elnyomásban és egyszer csak. Jön az USA terrorhadserege és helikopterről lövöldöz mindenkire. Jó szórakozás, mozgó célpontokra vadászni. Ők a levegőből nem tudhatják ki a terrorista. Vannak véletlen áldozatok is. Hazugság két szempontból is. 1. Nem is érdekli őket, hogy kikre vadásznak. Jó buli és kész. 2. Nincsenek véletlen áldozatok. Akire fegyvert fognak és meghúzván a ravaszt elsütik, arról nehogy mán azt mondják véletlen áldozat. Direkte őt vették célba. A bombázások megszüntetik a lakhelyeket. A rokonokat, a családtagokat lelövöldözik. Sikerül az embereket nincstelen senkivé tenni. A terroristák beköltöznek a városokba. Ez is igaz. De az is igaz, hogy amerikai katona nem fog utcai harcokba bocsátkozni. Mit veszíthet még, akitől mindent elvettek? Semmije sincs, felelőtlen módon elindul a világba. Már nem veszíthet semmit. Segít ebben a propaganda. Menjetek Európába. (felbújtók: Iszlám állam és természetesen az USA.) A megalázott ember sarokba szorítva érzi magát. Agresszív lesz. Azt mondja a legjobb védekezés a támadás. Összességében, mi a fensőbbséges, okos európaiak kényszerítjük őket támadásra, a lekezelő magatartásunkkal. Ehhez társul még, hogy Európát belső gondok is sújtják és ez a migránskérdés nélkül is fennáll. Ennek eredménye, hogy az angolok kiléptek az unióból. Jellemző az uniónak a töketlenségére és tökéletlenségére, hogy két év kell ahhoz, hogy e kilépési tortúra lejátszódjék. Egyértelmű, hogy egy ilyen tutyi mutyi szervezet életképtelen. További hiba még, a népesség kizsákmányolásának fokozása. Lásd Franciaország. Nehogy azt higgyétek, hogy ott növelték elviselhetetlenre, a népnyúzást. Ott vannak olyan szakszervezetek (nálunk a nagy rendszerváltásban megszüntették a szakszervezeteket, egy ügyes húzással, miszerint a szakszervezeti vezetőket a vállaltok fizetik) és olyan emberek, akik szembemernek szállni, a kizsákmányoló semmirekellőkkel. Emlékezzetek vissza, Marx Károly azt írta, hogy a proletariátus csupán a láncait veszítheti el, ezért a társadalom legforradalmibb elemét alkotja. A II. világháború után a kapitalista demokráciák ezt elhitték és ehhez tartották magukat. Úgy alakították a társadalmakat, hogy a proletáriátusnak legyen vesztenivalója. Gyakorlatilag megsemmisítették a proletáriátust. Nem fizikailag semmisítették meg, hanem társadalmilag. A proletárnak is lett lakása, autója, hűtőgépe, még nyaralója is. Mehetett üdülni, volt pénze. Normális bért kapott. Így alakult ki a forradalmárból egy békésnek mondható burzsoá. Tulajdona lett. Jó körülmények közt élt, iskolába járatta a gyermekeit. Lekötötte a családsorsának szervezése. Az ilyen ember nem megy el tömegtüntetésre. Nem akarja erőszakkal megdönteni a politikai hatalmat. Minek? Jól érzi magát. Napjaink vezető burzsuj rétegei, ismét arra utaznak, hogy teljességgel kisemmizzék a népet. Ebben partnerek a politikusok, akik hatalmas vagyonokat (majdnem azt írtam, hogy lopnak össze) halmoznak fel. Manapság normálisnak tartják vezető politikusaink, hogy emberek sokasága a megélhetési szint alatti jövedelemmel bír. Nem veszik észre a szemükre ereszkedett nemzeti színű hályog miatt, hogy tüntetések zajlanak ellenük. A társadalom, politikai és gazdasági ereje nem kíván humanitárius dolgokkal foglalkozni. Büszkék, hogy ők a maguk erejéből értek el mindent. Bárki megteheti. Elfeledik, hogy mikor ők növekedtek, tanultak, a társadalom még segítette a rászorulókat. Mit várjunk? Az egyház mindig is a hatalom kiszolgálója volt. Ennek megfelelően most is. A politikusoknak nincs humanitárius érzékük és mellé nem rendelkeznek etikával sem. Miért is lenne? Értsük ezalatt azt, hogy a pártoknak nincs etikai kódexe. Nem nevezhetjük etikusnak, hogy mindenki azt tesz amit akar. Megemlítenék egy régi feledésbe merült esetet. 2010-ben a Fidesz nem írta alá a választási etikai kódexet. Lehet, rosszul látom a dolgokat, de a közéletben eluralkodott gátlástalanságot, nem propagálhatjuk úgy, hogy jelenleg ez Magyarország erkölcsi értékrendje, dacára annak, hogy tényleg úgy van. -.appa.
