Szeretett testvéreim, akik vagytok a hitben. Meg még abban a tévhitben, hogy a világ létező valóság. Pedig dehogy. Ezt gondolom és mondom most. Nem volt egyszerű eljutnom idáig. Gyermek koromban, az általános iskola első éveiben, még volt hittan oktatás. Akkor is a pap járt be és tartotta, amint azt manapság is teszik. Az iskolai oktatás azonban anyagelvű volt. Végül is lássuk be, tök mindegy mire építkeznek. Megvan egy jól felépített tananyag, amit a tanulók megtanulnak és elhisznek. Én is, mint a többi tanuló, hosszú éveken keresztül tanulta azt, hogy: az anyag filozófiai kategória, amely a tudatunktól függetlenül létező, objektív valóság megjelölésére szolgál. Innen jutottam el odáig, hogy kimondom: nemhogy anyag, de tudat sincs. Erre mondtam én, hogy nem volt egyszerű idáig eljutnom. Itt most, arra a tudatra gondolok, ami az egyéni emberre vonatkozik. Valószínűleg van valami nagy közös, felőlem nevezhetjük kollektív tudatnak is. Úgy képzeljétek el, mint a sok számítógépet, amit összeköt a világháló. Megvannak a lecsatolások, működgetnek, amíg működnek. Utána megy újra hasznosításra. Két dolog feltétlenül jellemzi az embert. Gondolkozik és hisz. Minden gondolatunkat és cselekedetünket a hit irányít. A hit mondhatni olyasmi, mint számítógépnek az áramforrás. Na, minket a hit táplál. A bibliában is van ilyesmi, hogy nem csak táplálékkal él az ember. Ott igének is nevezik. Nem mindegy azonban, hogy ige, vagy Ige, de ebbe most ne menjünk bele. Maradjunk a hitnél. A múltkor abban maradtunk, hogy a hit: a nem létezők valóságként történő értelmezése, elfogadása, mi több megélése. Nyugodtan kimondom, a fentiek után nem meglepő módon. Kicsit azért megkönnyebbülök tőle. A valóság is csak illúzió. Végeredményben az emberi élet is – amiről régebben megállapítottuk, hogy illúzió – csak hit. Összességében, létünk szempontjából teljesen mindegy, hogy teremtette valaki az élőlényeket, vagy az evolúció során alakultak ki. Ki ezt hiszi, ki azt hiszi. Van, aki kombinálja, miszerint a teremtés után jöttek létre módosulások, ami evolúciós következmény. Tény, hogy az idők folyamán módosult az emberi DNS. Közbevetném, a biblia is említi, hogy Isten levette százhúsz évre az emberi élet korhatárát. Szóval a DNS változott. Mondhatni egyszerűbb lett. Ettől még így, úgy működünk, ha konstrukcióként tekintünk magunkra. A tudatossá szerveződött anyag, (materialista megfogalmazás szerint) azt hiszi magáról, hogy él, holott gyakorlatilag a semmi rezeg. Irgalmatlan sebességgel rohangálnak, a mindenféle kis biszbaszok. Itt hazudtam persze, mert nem bizbasz. Még annál is kisebb. Annyira kicsi valamik, hogy mondhatjuk nincs is. Erről hisszük mi, (tudatos lények) hogy élünk. Erre mondtam én, hogy mennyire igaza van az ábrándos lelkű költőknek: a világ csak álom. Fűztem hozzá, hogy egy szarság van benne, hogy nem a mienk. Valakié. Annak idején az iskolában gyakorta hangzott el, mentségként „azt hittem tanár úr”. Mire is: fiam, hinni a templomba kell. Ami nem arra vonatkozott, hogy higgyük azt, hogy van templom. Azt tudtuk. Kinézve az Esze Tamás általános iskola ablakán láttuk a templom tornyát. Ott jöttünk el mellette suliba jövet. Itt jutottunk el oda, hogy van vallásos hit is. Úgy hívják őket, hogy hívők, vagy hívek. Módosul kicsit a dolog. Van a hit, abban, hogy a dolgok, amiket remélünk vannak. Arra az emberre, aki csak reméli, még nem mondhatjuk, hogy hívő. Arra az emberre mondhatjuk, hogy vallásos hittel bír, aki azt mondja, hogy téren és időn túl, vagy téren és időn kívül, van egy szellemi irányító. Úgy vélem, ezt az állapotot nem egyszerű elérni. Ez egy kegyelmi állapot, amikor elmélyült tanulmányozás hatására, vagy egy látomás után összeállnak a dolgok, megvilágosodik az ember. Aztán mindenki döntse el magának, hogy a megvilágosodott, a látnok, a guru, vagy nevezzük bárminek, tényleg az e, aminek mondja magát. Vagy szélhámos? Ügyesen kihasználja, hogy most igény van az ilyen jellegű misztikumba hajló gondolatokra. Fejezzük be Jézus szavaival: legyen a Te hited szerint.    -.appa.