Szeretett testvéreim, akik vagytok a hitben. Meg még abban a tévhitben, hogy az ember szabad. Hiszitek, hogy az ember szabad, mert szabadnak született, hogy egyenlő méltósága és joga van. Hiszitek, hogy szabad testben és lélekben. Hiszitek, hogy testi, lelki és szociális jólét adatott meg neki. Biztonságban és nyugalomban él, az ő felette uralkodók, kegyéből és jóvoltából. Hát higgyétek, mert boldogok, akik hisznek. Ímé, elejbetek járulok gondolatimmal. Elösmérem. Az ember vágya a szabadság. Vágyik a szabadságra, de fél azt megtenni, amit szeretne, mert fél a következményektől. Szinte minden ember tisztában van azzal, hogy döntésének, cselekedeteinek nemcsak, hogy következménye, de következményei vannak. Ezért az ember marad a megszokott, úgymond bevált formuláknál. Végtére is szabadság vágya ellenére inkább rab marad. Azt választja, hogy nem választ. Ezt az új lehetőséget szabadon választja, hogy nem lesz szabad. (hát szabad ilyet?) A mai kor szabadsága, hogy azt teszed, amit elvárnak tőled. Ez mindég is megvolt az emberiség történetében. A hatalom mindég szerette, ha legyezgetik a hiúságát, behódolnak neki. Mikor milyen mértékben? Most úgy tüntetik fel magukat a népeket irányítók mintha erre nem lenne szükségük. Szóval az elvárások. Nos, igen. Változtak a címkék. Aki egy kicsi is ad magára. Aki környezet barát. Aki, tudatos vásárló. A legfőbb adu, hogy aki ……………. és itt egy nemzet jön. Ne higgyétek, hogy ez magyar jelenség. Dehogy, ez megy mindenhol. Nézzétek meg. Az európai dadus (nörsz) rászól a páréves amerikai gyermekre. Nem szabad. Azonnal mondja. Nekem mindent szabad, én szabad amerikai állampolgár vagyok. Ez, az Ő rabságuk. Van könyvük, mit csináljanak és hányadik randin. Megírja az újság, hol van friss farmar zöldség és odaautózik 30 kilométert. Ezt látnod kell és elmennek abba a színházba és lelkesednek érte, mert megírták milyen fantasztikus. Minden napjuk betáblázva. Megyek, megyünk, jönnek. Az amerikai álom, a korlátlan lehetőségek, a korlátoltak számára. Ironikusnak, talán még cinikusnak is tűnhet, de végül is, az egész egyfajta szellemi korlátoltságba is fordul. Itt van a választási hercehurcájuk. Egy népbutítás és csüngenek a tévén, hogy hű, meg há. Ú, de nagyon okos ember. Hallga csak, hallga, hogy miket mond. Áradoznak az egyikről és utálják a másikat. Kit hogy tudnak befírolni. Ügyesek ezek a politikusok. Nem mondják ki, hogy öcsém azt teszed, amit mi mondunk. Összegzésül. Az ember nem lehet szabad, amíg megszokások rabja, amíg elvárások irányítják. Hová lettek az ókor erényei? Igazságosság, mértékletesség, bátorság, bölcsesség. A tökéletességhez ehhez még társulnia kellett az Isteni erényeknek. Hit, remény, szeretet. De jöjjünk haza. Térben és időben. Manapság, pártunk és kormányunk kokettál Istennel. Szenteskedő és álnok frázisok töltik meg az erre fenntartott médiumokat. Hatására magunkévá tehetjük az Isteni erényeket. Hitünk abban, hogy minden jó, amit tesznek. Reménykedünk, hogy életünk jobbá válik és szertejük őket feltétel nélkül. Anélkül, hogy elvárnánk tőlük, az ókor erényeiből legalább hármat. Az igazságosságot, a mértékletességet és a bölcsességet. Kérjük, adassék meg nekik ehhez a negyedik. Legyen bátorságuk beismerni tetteiket és szakítani mostani énjükkel. -.appa.