Szeretett testvéreim, akik vagytok a hitben. Meg még abban a tévhitben, hogy nem megyek odáig vissza, az „ennél még tovább megyek”-ig. Ti kicsinyhitűek, hát íme visszajöttem. Kitartásotok meghozza az ő gyümölcsét, mert az elvetett mag megfogan, megered és termést hoz. Nyugodjatok meg a Ti szívetekben, most nem kalandozok el a megfogan szó miatt. Bár lássátok bé, bármely elkalandozásom is okulásotokra szolgál. Az első gondolódzkodásoknál, a pongyola megfogalmazás miatt hihettétek, én is tévhitben vagyok. Azért itt közbevetném. Látjátok milyen változatos is a nyelv. Elgondolkodtató nem? Szegény női ruhadarab, hogy válhatott a slendriánság, a pontatlanság szinonimájává. Pedig azzá vált. Mi is volt az első gondolódzkodásokban pongyola. Úgy kezdtem őket: szeretett testvéreim a hitben, meg még abban a tévhitben. Értitek ugye? A citált mondatból az következik, hogy én is tévhitben vagyok. Nyilván nekem is vannak téves gondolataim, legalábbis néha, azt hiszem. Hogy miért? Mert a világban történő, lévő dolgok nem egyértelműek. Gondolódzkodásom eredményei már letisztultak. Részemről nem tartalmaznak tévhitet. Ilyen egyszerű ez, mint az egyszer egy. Úgy gondolom, ez a kitétel valóban, csak a szorzó tábla, legelső sorára vonatkozhatott. Azt nyugodtan elmondhatjuk, hogy 7- szer 8, vagy a 9- szer 7, már nem olyan egyszerű. Hónapokig sulykolták belénk a szorzótáblát, amíg megtanultuk. Fel kellett mondani. Vajon manapság, tanítják még az emlegetett táblát? Vagy mostanság, a számítógépek korában más módon tanítják a kisiskolásokat a számokkal történő bűvészetre. Miről jutott eszembe? Sok emberrel találkozni manapság, hogy nem tud százalékot számolni. Most ne arra gondoljatok, hogy nem tudja 1320-nak mennyi a 27 százaléka. Mondjuk mennyi a 15- százaléka? Nem vágja rá, hogy 132 plusz a fele. (ami ugye 66) Megértem én. Mit gyötrődjön az ember? Erre találtak ki masinákat. Annyi vigasztaló van a dologban, hogy most mással kínozzák a tanulókat, nem a szorzó táblával. Furcsa ez is nem? Miért úgy kell tudást átadni valakinek, hogy az szenvedjen tőle? Azérmer nem mindenki egyforma, oszt nem ugyan úgy megy a fejibe. Így le is rendezhetjük a dolgot. Ennyit a tudás, a tudomány megszerzésének rögös útjairól. Most azt ne is említsük meg, amikor a nebuló buksiját finoman a táblához ütögették. Érdekes kongó hangot adott. Igazából fogalmam sincs róla, hogy ez a rítus segített e, a tanár által kívánatos tudásszint megszerzésében. Mit ne mondjak? Ezek a módszerek, amúgy is elavultak, idejét múltak lettek az oktatásban. Na, hogy így elrévedeztem a múltban, most visszarévedezek a gondolódzkodások elejére. Itt teszek ígéretet arra, hogy az összes irományban, a szeretett testvéreim után odapötyögöm, hogy akik. Nem csak magam miatt teszem. Ezzel igazságot szolgáltatok mindazoknak is, akik nincsenek tévhitben. Most jutottunk el oda, hogy rám törvén az igazság kihirdetésének pillanata, megösmertessem véletek: mi a firnyákos fitty firitty is az a gondolódzkodás. Ugye azt régebbről már tudjuk, az ember mindig gondolkodik. Erről, arról. Jövőről, meg tavalyról. Ezek a gondolatok kalandoznak, mint a régi szép időkben a magyarok. Akkor még nem volt háborús bűntett, meg emberiség elleni bűntett. Elraboltuk az értékeket. A nőket megerőszakoltuk. (esetleg vittünk belőle tartaléknak) Kellett a génkeveredés, nehogy belterjes legyen az emberiség. Jól végezvén dógunkat, hazamentünk kicsinység regenerálódni, tivornyázni, dorbézolni. Ezzel azt hiszem példát is mutattam arra nézve, hogy mi is a gondolódzkodás. Elindít az ember egy gondolatsort, amit némi viszolygással visz végig. Vagyis ódzkodom, de azért csak végig gondolom. Amiből persze újabb és újabb gondolatok indulnak el. Hegelnek igaza volt végül is, minden mindennel összefügg. Szerintem ez, zárszónak jó is. -.appa.