Szeretett testvéreim, akik vagytok a hitben, meg még abban a tévhitben, hogy a nyelv segítségével tisztán, értelmesen közölhetünk mindent (szóban és írásban) a mi kedves, vagy utált embertársainkkal. Kiindulván abból, hogy a nyelv egy jól meghatározott és szabályozott valami. Na, itten tévedtek Ti, de igen alaposan. A nyelvet nem lehet kalodába zárni. Lehet terelgetni, de a nyelv változik. Részint különböző szlengek vannak, amikkel csoportok próbálnak elkülönülni. Másrészt sok szó jön át, - olykor kicsit átalakítva – más nyelvekből. Ezekből következik, hogy nem lehet szigorú szabályok közé tenni. Többen vannak azok, akik nem járnak annyi iskolát, hogy ezeket a szabályokat ismerjék, pedig megéretni is kéne. Oda viszont nem térhetünk vissza egyelőre, hogy külön vannak az írástudók. (Egyiptom, fáraók kora) Jelenleg bárkihez, bármihez (mint hatóság) fordulsz, csak körmönfont megfogalmazású papírok kitöltése után lehet. Mindent több példányban kell irkálni. Meg van egyébként a törekvés, a papír felhasználás visszaszorítására, (környezetvédelem) de nem ez a cél. A cél az, hogy a hivatal fent maradjon. Saját fontosságának bizonyítására, újabb és újabb kitölteni valókat találnak ki. Az is fontos, hogy az (egyszerű marha) ember ne tudja kitölteni a papírt. Ennek érdekében olyan, szavakat nyelvi fordulatokat alkalmaznak, amit az egyszerű ember nem egykönnyen, vagy nem is tud értelmezni. Akkor jön, amit a határőrségnél mindig mondtak. A foglalkozás elérte célját. Esetünkben. A rosszul kitöltött papírok következtében a delikvens, nem kaphatja meg a juttatásokat. Hát ilyen egyszerűen épül fel a világ. Mégis azt mondom, bizony a nyelvnek változnia kell. A régi megszokott szavakkal, az új dolgokat körülményes lenne leírni. Elterjed egy új szó. Itt van például a szelfi, de sorolhatnánk még sokáig. Napjainkban sok külföldi szó jön át. Ez így pongyola megfogalmazás, de mindenki érti, hogy idegen szó, ami megint csak nem pontos. Más népek nyelvéből átvett szavakról beszélünk. Megállapíthatjuk tehát, hogy a nyelv nem alkalmas arra, hogy egyszerű formában konkrét dolgot közöljön. Sok tőmondattal talán, de ebben sem vagyok biztos. Felmerül a kérdés. Mégis, miért értjük egymást? Az emberek következtetnek. A mondatkörnyezetből, a szituációból, amiben pont benne vannak. Menjünk biciklivel a járdán. Elhaladtunkban halljuk, amint azt kérdi egy illető. Na, és tegnap? Tegnap? Benyomtam... Már tovább is haladtunk a biciklinkkel. Hirtelenjében végig gondoljuk, hogy a manusz tartott egy görbe estét és alkoholizált. Esetleg tartott egy görbe estét, felcsípett egy pipit és huncutkodott egy kicsit. Hun cutkodott? Ahhoz nincs közünk, csak megoldották valahogy. Pedig folytathatta volna úgy is, hogy „egy dévédét”. Hagy nézze a gyerek, vagy megnéztük az asszonnyal stb. Ekkor még mindig mondhatjuk szórakozott, vagy szórakoztatott. Mi van, ha dolgozott és egy tömítést nyomott be. Benyomott egy ezrest a parkolóház automatájába és az nem adott vissza. Erről beszélek, hogy következtetni kell. Ebből adódhatnak félreértések emberek között, meg adódhatnak remek vígjátéki elemek. Azt is meg kell említenünk, hogy bizony más nyelvekből történő fordításoknál is zavart okozhat a többértelműség. Minden nyelvben, más jelentéssel is bír egy-egy szó. Ezt jóhiszeműen is elfordíthatja az illető, de megteheti félrevezetési szándékkal is. Függ a szövegkörnyezettől. Ha már emlegettem szövegkörnyezetet, meg hivatali kitöltendő iratokat. Vegyünk egy egyszerű adatlapot. Beirkáltuk a nevünk. A következő. Anyja neve: Beírjuk. Született: Itt most logikusan, a sorrendiséget figyelembe véve, az anyánk születési adatait kellene megadni. De nem. A mienkre kíváncsiak. Lehetne még ezt sokáig ragozni, de minek. Aki akarja, kihámozza ebből a lényeget. Ja. Búcsúzóul egy kis hámozni való. Tegyük. fel nem változik a nyelv. Akkor még itt tartanánk. Mënyi milosztben terömtevé elevé miü isëmüköt Ádámot, ës aduttȧ valá neki pȧrȧdicsumot hȧzoá. A helyesírás ellenőrző két szót ismer belőle. Ádámot. Neki. Ilyen furcsa ez.                   -.appa.