mert,

augusztus huszonegyedike van―mégpedig az úrnak kettőezer kilencedik esztendejében―szóval kirándulgatunk a dunakanyarban―zebegényben aludtunk―átmegyünk esztergomba―szlovákián át―mit tesz isten meg is érkezünk szerencsésen―város nézés―bazilika―a csuda emlékmű―amin valami gnómot kirájjá koronáz egy másik gnóm―kis vonattal megyünk várost nézni―mi ez―egy dizel kisautó húz két kocsit―át a mária valéria hídon―egy kör szlovákiában―és vissza ugyan azon a hídon―közben gyerekek integetnek―mit sem tudva a magyar szlovák ellentétről―utána borkóstoló―na nem ojan híresek az esztergomi borok―azért ihatóak―át szlovákiába―majd vissza magyarországra―sehol senki a hídon―este mit látok a híradóban―hogy botrány van―madár átakart menni szlovákiába szobrot avatni―magán emberként―de nem engedték be az országba―mi is magán emberként voltunk―jöttünk mentünk―és mit tesz isten minket engedtek―nem értem ezt―hogy is van ez―nem is értem―egy egységes euban nem odamegy az ember ahová akar―mi negyvenen―oda ahová és annyiszor ahányszor―magán emberként―de tényleg―magán emberként minek bejelenteni hogy szlovákiába megyünk―mint magán ember akkor menjen amikor eszébe jut―na nekem erről jut eszembe ezt már eljátszotta romániánál is―nem engedték be ezt a szerencsétlent―meg a vajdaságnál is―a kis lányom gyimka éppen ma utazik hollandiába―prágán és bécsen át―gondolom ő hozzá se szólt a kutya se―s nem igen firtatták hogy mért utazik ide vagy oda―elvégre is európában vagyunk―vagy nem―akkor mért is ne engednék bárhová azt―aki európaiként viselkedik―mondhatni európai módon―később megtudtam hogy feltételezésem hejtálló volt―és arról már ne is beszéljünk hogy hazafelé sem zargatták

mert,

azt hiszem hogy gyermekeim miattam ijen társtalanok―a nevelés―vagy ahogy gyimka lányom mondaná a példaadás―mondhatnánk persze hogy a rossz nevelése miatt mond ijeneket―de az sem lehetetlen hogy mégis csak van ebben valami és tényleg ezt a mintát kapták―én mindig is törekedtem arra hogy társam legyen―ezt be kell vallanom―akkor is amikor egyedül voltam―jó volt időszak amikor azért megőriztem a függetlenségemet―de erről ők szerintem nem tudnak―mindent összevetve azt hiszem nekik van igazuk―igen szar érzés amikor az ember rájön hogy már senkinek sincs rá szüksége―pontosítsunk―az ember azzal mindig is tisztában van hogy a társadalomnak sosem volt rá szüksége―gondoljunk csak bele―társadalmi szempontból az egyed elhanyagolható―és ez még így el is viselhető―de aztán amikor arra jössz rá hogy a gyerekeidnek―a szerelmednek―aki így hirtelenjében volt szerelmeddé lépett elő―nos tehát amikor neki sincs rád szüksége―akiről mindaddig is azt hitted hogy társad―róla derül ki hogy már felesleges vagy számára is―hát bizony az elég lehangoló―nyílván ez is kiheverhető―és egyszercsak azt is belátod hogy már te magadnak sincs szüksége magadra―itt maradtál véletlenül egy lomtalanításkor felesleges kacatként―kitettek az utca szélére a járdára és nem vitt el senki sem― egyszerűen nem látott benned senki se fantáziát―senki sem bízott benne hogy egyáltalán jó vagy még valamire―maradj csak ott az útszélén ahol hagytak―jönnek a kukások―és visznek mint a többi ócskaságot―átlátod ezt az egészet―és eleinte persze próbálsz kezdeni valamit―magaddal―és a megváltozott körülményekkel―amik nem előnyükre változtak―és néha ―mindent végig gondolva ojkor eléggé el is keseredsz―talán küzdesz is magadban―a könnyekkel―és győzöl―lenyeled                           -.appa.