(Csokor sárga gerberából,

                 a kedvenc virágodból)

I.

Valahol,

görgeti még a szél a gyászbeszédet.

Felszáradtak a könnyek,

de nem lett könnyebb.

Nem készült vers,

(mily szégyenletes)

házassági évfordulóra,

sőt semmi más alkalomra,

csak a halálodra,

és az évfordulóra.

Nem írtam le,

hogy megismertelek,

és megszerettelek.

Akkor valahogy, mindez természetes.

Huszonhét év, hosszú történet ez.

Lám, ez is elveszett.

Írnék én, de minek.

Most már nem lehet.

(nincs kinek)

Felettem felhő,

mely lomhán, lustán elszáll.

Lábamnál,

fénylő fekete kő, mely sírodként áll.

Nem hoz megnyugvást a temetői táj.

Bennem motoszkál még a hiány.

Titkolnom kellene, hogy fáj?

                                                                 -.appa.