A gerincesek közül nem beszélgettünk, semelyik állatról. Tegyük meg akkor, nehogy valakinek hiányérzete legyen. (emiatt, egyéb hiányérzeteken, hagy ne én segítsek) Szeretett testvéreim, akik vagytok a hitben, meg még abban a tévhitben, hogy a patkány milyen viszolyogató egy állat. Nem hiszem, hogy ez így van. Nem kevésbé utálatos egy macska, vagy egy nyúl sem. Szőrösek azok is és még meg is esszük őket. Igaz olvastam valamikor, hogy Indiában van egy népcsoport, amelyik vállal patkány befogást. Nos, ők megeszik a zsákmány állatokat. Az is tény, hogy hazánkban nincs kultusza a macskaevésnek. Hiába no, a magyar ember szeret nagyot harapni a falatba. Inkább azt mondom, nagy falatot harapni. Ismerős ugye. Tele szájjal rág a delikvens, fröcsköl a kaja. Pedig a mondás szerint a magyar ember evés közben nem beszél. Ne legyen hiányérzetetek most sem. Vissza térek eredeti felvetésemhez. Vannak ugye a patkányok. Mindenütt vannak. Úgy gondolom nagyon ravasz jószágok. A kirakott patkánymérget elhordja egy tároló helyre. Fészekféle dolog, mert hord oda élelmet, esetemben a rongy adott volt. Azzal töröltem a nívó pálcát. (az egér visz, rongyot, műanyagot, meg papírokat és büdös is) Jöjjön az empíria. Mikor a Trabant benzin tank mellé beköltözött egy patkány akkor tapasztaltam meg, az emlegetett gyűjteményt. A dolog úgy történt, hogy horgászatból megérkezvén, lettem egy fél vödör búzát a garázsban. A trabit horgászásra használtam. (ő horgászott horgászni) A garázs sarkában volt egy közel egy négyzetméteres homokos rész. Zöldség tárolási céllal építették, de anyósomék nem használták. A lényeg, hogy időnként, amikor sepregettem, akkor ugye ez a homok meg a por rendezett formába került. Néhány nap múltán nyomokat láttam a vedér körül, amelyek patkánytól származtak. A vedret elvittem és helyette granulát (patkánymérget) tettem ki, ami igazán jelentős mértékben fogyott. Meg voltam győződve, hogy valahová elhordja, hisz a garázsban nincs, olyan hely ahol fészkelhetne. Egészen addig tartott ez a meggyőződésem, amíg egyszer csak tankolnom nem kellett. A benzinkútnál szembesültem a dologgal, hogy rendelkezem egy mobil patkány fészekkel. A garázsba állva kipakoltam a fészket. Az én kis jogcím nélküli bérlőm bosszút állt. Nehogy már a szállása, csak úgy időnként útra kelljen. A tank felőli oldalon egy vezeték köteg ment be az utastérbe. Ebből kilencet elrágott. Még, hogy elrágott, de kb. tíz centis darab hiányzott belőle. Egyszerűen ledarálta. Következmény. A vezetékek nem köthetőek össze, csak akkor, ha beletoldunk egy darabot. Elhúzattam a trabit Martinek Imréhez. Azt mondja: na, kérlek szépen, egyenként szépen összekötözöd őket. A mulattság a következő módon zajlott. Egy vezetékre rákötöttem a toldó vezetéket. Megforrasztottam és zsugorcsövet melegítettem rá. Mindezt úgy, hogy az ülésen fejjel lefelé lógok fejlámpával, hogy lássak is. Nem voltak még ledes fejlámpák, tehát jelentős súlya volt, időnként igazgatni kellett, mert hatott rá a gravitáció, meg a ficergés és csúszott le. Kidugtam a vezetéket a lyukon és jött az álom meló. Szépen kényelmesen állva, kötés, forrasztás, zsugorcsövezés. Aztán megint a denevér üzemmód. A végén indítási próba. Sikerült, minden működött. Nem akarom misztifikálni a patkányok okosságát. Valószínűtlen, hogy tudta a vezetékek elrágása miatt a fészek nem kelhet útra. Annyiban mégis furcsállom az esetet, hogy akkor azt tudta a jószág ösztönösen, hogy fémek hatása csökkenti a szinkumár okozta vérzékenységet. Őszinte leszek, ennek utána se néztem, hogy létezik e ilyen kereszthatás. Lehet jobb nem tudni, hogy a patkányok mit tudnak.                 -.appa.